Ismeritek a
"Borivók Tízparancsolatát"?
Nos, igyekeztünk a vacsoránkat ennek a mentén szervezni, és visszagondolva, azt hiszem rendesen betartottuk.
1. Bort soha ne igyál éhgyomorra!Ezért aztán igyekeztünk mindjárt borkorcsolyákkal nyitni, és ahogy csúsztak - bocs - korcsolyáztak le a torkunkon, ismét megdolgozattam a vendégeket. Bor nevű csapatokban dolgoztak (pl. Chardonnay= Sardon és nejei), és állítólag alaposan megizzasztottam őket. Igyekeztem tehát locsolni a torkukat, nehogy túlmelegedjenek.
2. Bor előtt ne egyél édes ételeket!Szigorúan csak a menüsor végén ettünk desszertet; nem mintha egyébként más lett volna a sorrend. Bár egyszer ki kellene próbálni, így a desszertet hozó vendég is örülhetne, hogy mindene elfogyott!
3. Ügyelj a különböző borfajták hőmérsékletére!Beüzemeltük a borhűtőt...
4. Bort mindig megfontoltan, lassan igyál.Ez természetes, így jobban ki lehet élvezni az ízét, és nem vág fejbe hirtelen (csak az este végére jött az enyhe szédülés).
5. Apró kortyokban élvezd a bor zamatát.Lásd mint fenn. Mellesleg ugyanez érvényes az ételekre is. Mindenből kicsit és lassan, és akkor sikerül megbirkózni mind a nyolc fogással.
6. A nemes borokat csak tisztán igyad!Részemről csakis. Nem mintha innánk nem nemes bort, de valahogy a vizezés, még nyári fröccs formában sem!, nagyon távol áll tőlem. Természetesen mindig fogy egy csomó víz is, hogy kellően hidratálja magát az ember, de szigorúan csak a bor mellé. Mellesleg a vízivást is bevenném a parancsok közé, másnap úgyis rájön az ember.
7. Tarts mértéket a borivásban!...és az evésben is, de azért ez nem könnyű egy borvacsorán. Azért igyekeztünk és egyszerre mindig csak kevés volt a poharunkban (de elég gyakran). 14 ember, 14 üveg bor a statisztika. Hozzáteszem, hogy nyolckor kezdtük a vacsorát, és a sajtok csak éjfél után kerültek elő, tehát szépen elosztottuk ezt a mennyiséget időben, és a 8. parancsot betartva rendesen ettünk is mellé.
8. Jobban ízlik a bor, ha eszel is mellé!Mint az imént említettem valahol ez volt a fő cél. Derekasan kitettünk magunkért, főzésben, evésben is, ismét jelentős kulináris élményekkel gazdagodtunk.
9. Szeresd a bort, de légy erősebb nála.Abszolút sikerült betartani, senkit sem döntött le a bor a lábáról. Mi nyitottuk ki a borokat, és nem ők minket, szóval rendben vagyunk evvel a paranccsal is.
10. Borivás közben gondolj arra, mennyi nehéz munka van egy pohárnyi magyar borban!Végig erre gondoltunk. És dícsértük is a borászokat meg a boraikat, akik/amik nélkül ez az este nem jöhetett volna létre.
Ahogy a vendégeim és a főztjük nélkül sem! Át is térnék a menüre, ahol most feltüntetem a borokat is, mert most főhelyen a bortéma állt (nem mintha máskor nem igyekeznénk hangsúlyt adni a boroknak.)
VV10 - BORVACSORA MENÜKóstoló bor indítónak:
Bujdosó Altanus 2007
1.
Hideg előétel: Borkorcsolyák - kétféle bruschetta -
Gere Villányi Rosé 2009
2.
Meleg előétel: Grillezett körte diós márványsajttal töltve, sajtos fánkocskákkal és borzselével -
Juhász Rosé 2010
3.
Leves: Borleves pirított mandulával
Tokaji Furmintból 4.
Főételek:
- Fekete lazac korianderágyon quinoás bulgurral -
Pouilly Fuisse 2008, Louis Latour birtok (burgundi fehér!bor)
- itt beiktattunk még a vörösök előtt egy kis halat leöblítő fehérbort:
Béres Jubileumi bor, Tokaji Furmint 2007, amúgy gyógyszer gyanánt gyomrunkat felfrissítendő
- Kacsamell velesült naranccsal és gyümölcsökkel, narancskenyérrel -
Tiffan Cuvée Carissimae 2007 és Tihanyi Mátyás Cabernet Franc 2007 (igen Cab. Franc a Mátrából, és hozzá milyen!)
- Szarvasfalatok chilis csokoládészósszal, lilahagya lekvárral és köménymagos felhőcskével -
Bock Cabernet Sauvignon 2006, Jammertal Selection
5.
Desszertek- Csokoládé mousse erdei gyümölcs önettel -
Szekszárdi Merlot 2008, Tüske Pince
- Sajtválogatás -
Polgár Pinot Noir 2005, Családi Válogatás és Polgár Cabernet Sauvignon 2003
A végén még előkerült
Szőke Mátyás 2009-es AMerlot-ja (így szerényen nagybetűsen), de egymás közt, valóban nagybetűs!
Őszintén még olvasni is hosszú, nemhogy végigenni, de megettük/megittuk, és nagyon jól tettük! Először attól tartottam, hogy a nagy gonddal összeválogatott sajtokkal már biztos nem fogunk megbirkózni, de nagy örömömre kitartott a csapat, és remek ízekkel fejeztük be a vacsorát, de ugorjunk vissza szépen az elejére.
A bruschetták csúsztak, pillanatok alatt elfogytak, látszott, hogy éhes a társaság, aminek mindig örülök, de figyelmeztettem őket, hogy csak óvatosan, mert komoly folytatásnak nézünk elébe.
A körte a fánkocskákkal igazán pajzán tálalást kapott (ki-kinek a fantáziájára bízom), de nemcsak a látvány, az íz is meggyőző volt.
A borleves egyszerűen mennyeire sikerült, gondolom azért is, mert a) csúcs jó borból készült, b) a szakácsné négy különböző receptből ötvözte a saját változatát, amely így nem túl édes, ámde selymes, egyszerűen csodálatos lett. Az a fajta ízélmény, amikor az ember megkóstolja az ételt (vagy italt), és a feje tetejétől a lábujjáig megbizsergeti. Ellenállhatatlan.
Nagyon örültem a halnak is, mert lazacot többféle módon ettem már, ez azonban egy ausztrál származású recept, aholis a halat többek között szójába pácolják (ettől fekete), nagyon különleges, ízletes csemege volt. Megleptem sokakat a bulgur (török búzatöret) körítésemmel, de mindenkinek ajánlom, végtelen egyszerű elkészíteni, jó alternatívája a rizsnek.
Kacsát sokszor készítek, mert a család nagy kedvence, gyakorlatilag mindig gyümölcsökkel, mert így szeretjük. Nem szoktam ennyire "grillezni" a gyümölcsöket hozzá, most annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe (meg a poharazgatásba?), hogy kapott némi színt. Legalább nem mások ételét égettem le, arra kínosan ügyelek egy korábbi baki miatt (lsd, arab vacsora csicseriborsó levese). Nem égett meg persze, csak enyhén szárazabb lett az általam kedveltnél, de a körítés és a borok feledtették a hátrányokat.
A szarvas nemkevésbé. Egyszer már kipróbáltam Karácsonykor a vadat csokoládé mártással, most pedig egyrészt volt itthon csodálatos fekete csokim (Varlhona), másrészt füstös-csokoládés ízű borom (Bock Cabernet Sauvignon 2006, Jammertal election), így már csak a lilahagyma lekvárt és a felhőcskét kellett mellé kitalálni. Az utóbbit egy angol szakácskönyvben találtam, tulajdonképpen előétel, borkorcsolya gyanánt, de körítésnek is csodálatos. Igazából frissen sütve a legjobb azon melegében, próbáljátok majd ki!
Kedves barátném a csokimousse-hoz külön edénykészletet szerzett be, ilyenkor jövök rá, hogy nemcsak én vagyok ilyen lelkes a Vadkacsa vacsora ügyben. Nem mellesleg az edénykék tartalma is méltó pont volt az i-n, ahogy a korábban bezengett sajtválogatás is.
Mindenkinek nagyon köszönöm!
És még elárulom, hogy kivételesen rettenetesen izgultam, mert elromlott a kazánunk, és elképzeltem, hogy majd nagykabátban, pulcsiban vacogunk, és hideg vízben kell elmosogatnom a többször 14 tányért. Szerencsére némi sírással elértem, hogy a szerelő szombaton is hajlandó
legyen kijönni, és magjavította a kazánt, így nem kellett a borra hagyatkozni, hogy melegedjünk. Mondjuk, előbb-utóbb az is megteszi hatását, és kipirulnak az arcok! A pirosodásról még egy gondolat: most volt dress-code is (fehér bor - vörös bor a legelső
képpel illusztálva), és nagyon örültem, hogy minden lány csinos piros-bordó ebben-abban jelent meg. Nekem ez nem nehéz, mert kedvenc színem, most összhangban voltam a vendégeimmel, pl. Sardon-nal és nejeivel. Nem mellesleg, még az ajándék virágcsokor is borszínekbe öltözött!
