Táncos Vacsora

Megint egy újdonság: argentin-brazil ételek argentin-brazil táncok kíséretében illetve fordítva, táncok az ételek, italok kíséretében. A lényeg: most nem leülős hétfogásos vacsora volt, bár fogásból biztos volt ennyi aaz asztalon, sőt!, hanem a bevitt kalóriát azonnal lemozogtuk egy táncos klubest keretein belül.
Tánctanuló barátainkkal úgy döntöttünk gyakorolni is illik, amit (nem) tanulunk, így talán jobban megy majd a következő órán, én pedig szívesen adtam a helyszínt. de a sorozat jellegét nem akartam feladni, így a szamba, tangó stb. nyomán brazil-argentín ételeket kértem, és kaptam. A feladatot még az is bonyolította, hogy büféasztalra tehető dolgokat kértem, hogy egyszerűbb legyen tálalni, enni stb., és leleményességüknek, kitartásuknak köszönhetően nagyon klassz finomságokat hoztak a barátaim. Kicsit én is körülnéztem, és mennyei levest találtam kezdő fogásnak, de nem húzom tovább a húrt, csak pengetem a lantot, nos, a következőket ettük:

- Narancsos-tequilás babkrémleves

- Empanadas (argentín töltött tészta) 3 féle!: marhahúsos, spenótos és tonhalas
- Chilis rák nyársak
- Gyömbéres csirkenyársak
- Fűszeres csirkeszárnyak
- Guacamole - avokadó mártogatós
- Sofrito - hagymás-paradicsomos mártogatós
- Mogyorós paradicsom saláta
- Brazil krumplitorta - mondjuk, hogy brazil rakott krumpli

- Brigadeiros - brazil csokoládés édesség
- Argentin mandulás sütemény
- Brazil diótorta

Volt miből válogatni, meg is tettük, meg is ettük, és a jó kis fűszeres ízeknek (és a pezsgőnek illetve vörösbornak) köszönhetően kellően feltüzelve táncoltunk is.
A pezsgő előkerült bizony, mert gey szülinapot is ünnepeltünk, hozzá argentín (kék-fehér) és brazil (sárga-zöld) színű lufik tömkelege díszítette a házat, hogy teljes legyen a karneváli hangulat. Rajtunk tehát nem múlt, átengedtük magunkat és élveztük az estét!

Pár szóban azért méltatnám az ennivalókat, mert érdemes megemlíteni őket.
A leves közfelkiáltással nagy siker lett, egészen különleges ízvilág ez: narancs-fahéj-bab, merész, de mégis mindenkinek ízlett. Na jó, nem a mi csülkös bablevesünk, de erre álljon itt a párbeszédem másnap anyukámmal.
Anyu: Jó, jó, de köze sincs az igazi bableveshez.
Én: Bocsi, de szerinted mit mond egy dél-amerikai, aki ehhez szokott, és megkóstolja a miénket?
Nekünk a füstölt húsos, kolbászos, "jókais" leves az igazi, nekik meg a szegfűszeges, narancsos.
Anyu: Így nézve, igaz, de én azért a miénket szeretm.
Én: ezt meg nekem kell elfogadni.
Mellesleg, függetlneül attól, mihez szokott az ember gyerekkorában ezer meg ezer új dolgot be lehet vezeteni, csak merni kell. Továbbá, a füstölt húsos babtémában még annyit hozzá kell tennem, hogy olyat is esznek. VAn egy fejoida nevű nemzeti ételük a braziloknak, ami a létező egyik legnehezebb étel, amiről valaha hallottam. Belefőznek mindenféle húst (nyers és füstölt marhát, sertést, kolbászt, csülköt stb.) és rengeteg babot. Az étel története állítólag az, hogy régen a szolgák hétköznap megkapták a maradékokat az uraktól, ilyen-olyan húsokat, hétvégén aztán összekotyvasztották, és "felturbózták" egy kis babbal, hogy biztos elég legyen. Az tuti, hogy utána órákig mozdulni se tudtak (legfeljebb a beleik)! Nos, ezt az ételt nem próbáltam ki, de az egzotikusabb bablevest azt igen, és merem ajánlani mindenkinek kipróbálásra így télvíz idején.

Az empanadas-ra hárman is lecsaptak, mert két kérésemnek is remekül megfelelt: argentín és büféasztalra passzoló fogás. Végülis ketten készítettek ilyen ételt, aminek a lényege, hogy a tésztába fűszeres töltelék kerül, majd forró olajban ki is sütik. Nagyon-nagyon finom!!!! Nem is tudtam eldönteni, hogy a húsos-e a kedvencem vagy a halas, volt akinél, a spenótos volt a favorit, de egyértelműen jó döntés volt ezt hozni. A húsosban talán az volt különleges, hogy csípett ugyan, de meglepetésképp felbukkant a töltelékben a mazsola is, amitől igazán pikáns lett az összhatás.

A nyársacskákat én készítettem, mert ezt is könnyű felemelni, bekapni, nem mellesleg színes és nagyon finom! A rákokat chilis-limeos-málnaecetes-olajos pácban pihentettem, kisütöttem, és avokádóval, hagymával és kaliforniai paprikával tűzödtem fel őket koktélnyársakra. A kockákra vágott csirkemell gyömbéres-fokhagymást pácot kapott, és hasonló sorsra jutott, mint a királyrákok.

A csirkeszárnyak barnák voltak és fűszeresek, mint a brazil lányok, és az összes fenti jókat mártogattuk guacamoléba és sofritoba.

A brazil krumplitorta gyakorlatilag két réteg krumplipüré közé kerülő húsos-tojásos étel, amelyet sütőben össze kell sütni. Alapelve hasonló a mi rakott krumlinkhoz, csak éppen pürésített burgonya, darált hús és tőlünk eltérő fűszerek jellemzik. Laktató, finom étel, a gyerekeknek is nagyon ízlett másnap!

Engem meglepett, hogy az édességégek ennyire édesek. Úgy látszik dél-amerikai barátaink nemcsak a szirupos szappanoperákat kedvelik, hanem az igazán édes életet is. Nekem nagyon ízlett mindkét süti, de egy darabnál többet nem mertem volna bevállalni belőlük, mert nagyon tömörek voltak. Ettől függetlenül azért másnap is megkóstolgattam őket, hogy biztosan jól emlékszem-e...

Mindig jól emlékszem, minden ízre, illatra, hangulatra, ez a vacsora is biztosan sokáig tartó emlék marad!