NYÁRI EMLÉK II.

Nyárból sosem elég! Még novemberben sem. A nyári képek (és a fűtés, no meg a borok) visszahozzák egy kicsit a meleget, az emlékeknek köszönhetően egy kicsit elfelejtjük, hogy szürke minden és kopaszak a fák. Az először meghirdetett nyári emlékek című vacsoráról többen lemaradtak, így szerveztem még egyet, másik társasággal A vacsora érdekessége az volt, hogy míg az elsőn a "szűk" baráti körünk vett részt, most igazi vegyes társaság jött össze, több új vendéggel. Vicces módon időközben kiderült, hogy két pár is harmadszor jött, mindketten ugyanazokon a vacsorákon voltak (biztos hasonló az ízlésük, sejtem), sőt egyikük mindig ugyanott ült. Minden alkalommal más és más ülésrendet készítek, lassan ezt is vezetnem kell, hogy ne ismételjem magam. Menüben, csapatban még sosem ismételtünk, az mindig más, mindig érdekes, mindig jó!
Sikerült a vacsora alatti "zajszintet" (ha mérhető lenne) a plafonig juttatni, azt hiszem, nem unták magukat a vendégek. Éhen sem maradtak, a következő finomságok/borok kerültek terítékre:

Hideg előétel:
Mascarponés lazackrém fokhagymás kiflikarikákon - Hungaria Extra Dry pezsgő
Zöldsaláta (megbolondítva némi körtével, birsalmával) kecskesajtos pirítóssal - Tokaji VII. Furmint (makkos)

Leves:
Levendulás eperkrémleves - Villányi rozé Pinot Noir-Kadarka

Meleg előétel:
Királyrák sáfrányos rizzsel és mangós salátával - Nyakas Budai Irsai Olivér
Fehérboros feketekagyló baguett-tel - Nyakas Aligvárom

Meglepetés:
Csigafalatka Jagermeister kíséretében

Főétel:
Konfitált kacsacomb szarvasgombás kecskesajtos körtével - Sud de France Collection Languedoc

Desszert:
Szedercrumble vaníliafagylalttal - Szőke Mátyás: AMerlot
Sajttál - Furmint 2008

A lágy mascarpone mellett finom kontraszt volt a sós lazac és a snidling, mindez fokhagymás kiflivel: tökéletes előétel falatka. A saláta mennyei keveréke a nyári és őszi ízeknek a körte és birsalma segédletével, hozzá pedig a pirítós abbahagyhatatlan (lett volna, ha még lett volna belőle). Igyekszem mindig elmondani, hogy érdemes a hellyel takarékoskodni, mert én a szervezés alatt már egyben látom a menüt, és tudom, mennyi minden jó várakozik még. Ez most is így volt, a könnyű eperlevest felturbóztuk menta helyett levendulával, és provance-i eperlevesként is eladható lenne.
Ekkor jött némi nyüzsi a konyhában, mert amíg a következő fogás tányérra került, közben főtt a kagyló a tűzhelyen, kész nagyüzem volt!
A királyrákocskák mellé megkérdezte barátném, hogy illatos sáfrányos rizs hozzon-e vagy mangó öntetes salátát. Nem tudtam dönteni, döntött helyettem: mindkettő jött! De jól jött!
A kagyló pedig egész elképesztő utat járt be, vendégeim három kosárral érkeztek: egy teli kagylóval a másikban a fűszerek preparálva a harmadikban a friss baguettek. Ja, igen, és egy vadiúj lábos, amit csak azért vettek, hogy a 16 főre szóló több kiló kagylót legyen miben megfőzni. Nos, kezdem azt hinni, komoly kihívás ez a Vadkacsa Vacsora sokaknak! A kagyló csak frissen lehet elkészíteni, így az itt rotyogott a tűzhelyünkön, amíg a rákokat eszegettük, és végszóra előkerült a nagy halom fekete kagyló és vongole (kicsi barnásfehér kagyló) fokhagymás-fehárboros mártásban. Az utolsó cseppig kitunkoltuk a szószt, és nem hittem volna, de bizony a körmére (bocs héjára) néztünk a több kiló kagylónak.
A csiga sokakat meglepett, de jól jött (ez már régi tapasztalat) a vacsora közepén szervírozott Jagermeister, ami imígyen hozzájárult az emésztés serkentéséhez, hogy készen álljunk a kacsára.
Azt mondtam, nem ismételek, de mivel Franciaországban nyaraltunk, és ott az étlapról nem hiányozhat a "canard confit" (konfitált kacsa), most is ezt sütöttem. Persze más lett, mint múltkor hisz másban pácoltam, más fűszerekkel készítettem. Körítésnek én is körtét vettem, ami nyáron ugyan nem volt, de becsmpésztem a szezont is egy kicsit legalább. Szarvasgombás kecskesajtkrémmel töltöttem meg, megszórtam pirított mandulával, és még egy kis szarvasgombás tészta is került mellé dísznek. Milyen jó, hogy volt még egy palack borunk a Languedoc-Roussillon borvidékről, remekült passzolt mellé (kár, hogy nem maradt több belőle!)
A crumble nevéhez illően ropogott, ugyanakkor a gyümölcsrész szétolvadt az ember szájában, hozzá a bourbon vanília fagyi: igazi desszertélmény!
A piacon reggel vettem juhsajtot, amit meglocsoltam zsályamézzel, volt még rókagombás kecskesajtunk és füstölt gomolyánk, így teljes volt a sajttál is, és el is fogyott, mint mindig; hiába nálunk felnőtteknél a sajtnak külön "rekesze" van, ahogy a gyerekeknél a csokinak.

A férjemmel mindig beszélgetünk még egy darabig, elemezzük a vacsorát, az élményeket, de most is mindig, azzal zártuk, jöhet a következő....