Amúgy frissiben....
Akárhányadik alkalom, mégis minden vacsora szolgál újdonságokkal és meglepetésekkel. Úgy alakult, hogy többen voltunk a szokásosnál - pótjelentkezést is elfogadtam, mert korábban megjártuk a vírusok miatt. Nos, most megkíméltek minket (mármint a vírusok), így a vendégek megjelentek teljes létszámban, azaz 16-an voltunk. Ami még érdekesebbé tette az ügyet, hogy ez volt most a legvegyesebb társaság; két házaspár most járt nálunk először, és gyakorlatilag senki sem ismert senkit. Nos, ez az igazi kihívás, amivel úgy érzem rendesen megbirkóztunk, mert egy igazán remek hangulatú, szuper estét töltöttünk együtt ismét jó ételek és italok társaságában. Bemelegítőnek ott volt a tequila - amiről sok érdekeset megtudtunk a TOTÓ részeként - és nem mellesleg a Tequila Sunrise coctail, amit férjem kedves druszája abszolút profi mixerként gyakorlatilag az egész este folyamán lelkesen szolgáltatott. Köszi!
Én ismerkedős játékkal készültem, amibe becsempésztem a mexikói ételeket is (quesadilla, burrito, enchilada, fajita, taco - nálunk csapatnevek), és lassacskán kellemes hangzavar volt, amit a Mexikói TOTÓ (lsd. MEX. Totó bejegyzés) kitöltése csak fokozott. Amilyen lelkesen én készülök ezekkel, olyan lelkesek a vendégek is mindig, és most is sok újdonságot tanultunk meg, és tévhitet (kukacos tequila, só és lime ügyben pl.) oszlattunk el a végére.
Csak ekkor jutott eszembe figyelmeztetni mindenkit, hogy ismét komoly ételsornak nézünk elébe, tehát óvatosan csipegessnek az egyébként remek előételekből, mert ha a sor vége felé található chilimből nem esznek, azt zokon veszem. A szabály most is: mindenből kicsit, és ismét végigehető volt a hosszú, ámde annál jobb sorozat. Nem csigázom az olvasókat tovább, íme ezeket ettük:
Hideg előételek:
- Guacamole - avokadókrém,
- Feketebab saláta,
- Avokádó-rák saláta (nem holmi koktél, hanem királyrákból! Király kaja:)
- tortilla chips mártogatni.
Meleg előétel:
- Csirkés tortilla
Leves:
- Tortilla leves -tortilla itt, tortilla ott, kinn és benn...
Főételek:
- Veracruz hal
- Chili con carne - végre a chili is megjelent, bár eddig is jelen volt, csak névben nem!
Desszertek:
- Forró csokoládé
- Mexikói esküvői süti - hogy fokozzuk a lakodalmas hangulatot
- M&M- ami nem csokigolyó, henam mexikói meglepetés csokisüti.
Ha feltűnt volna a tortilla gyakori felbukkanása, nos nem véletlen, de mindig más formában. Az előételéek mellé tortilla chips-et ropogtattunk, a guacamole-t remekül lehet mártogatni vele. Mellesleg az avokádó és a tequila is gyakran felbukkantak, de azokat se untuk meg, pláne, hogy különböző formákban (pl. koktélnak álcázva) bukkantak fel. A rákos saláta titka a készítő szerint, hogy megsütötte a kiráylrákokat fokhagymás vajban, és aztán adta hozzá az avokádót és a többieket. (lsd, recept később).
Miután ettünk a házi készítésű csirkés tortillából, többen megfogadtuk, hogy soha többé bolti tortilla (no jó, vészhelyzetben esetleg), ég és föld a különbség, és micsoda különbség!
És akkor jött (nem a Tenkes Kapitánya, hanem) a tortilla leves, ami annyiban tortilla, hogy tortilla chips-szel kell enni. Nagyon finom, könnyű zöldséges leves volt (többféle változata létezik), a recept, mint kiderült egy amerikai gyerekszakácskönyvnek köszönhető. Ha befut, közzéteszem, próbáljátok ki, hasonlít a minestrone-hoz, jó alternatívája a sima zöldséglevesnek egy hétvégére.
Igyekesztünk kóstoló mennyiséget enni, hogy maradjon hely a főételeknek, és jól tettük, mert a Veracruz hal is nagyon ízletes ételnek bizonyult. Így ránézésre elkészíteni sem bonyolult, szintén merem ajánlani, ha az olajbogyó-kapribogyó-paradicsom társítás másnak is tetszik.
Nos, elju
tottunk a nagyágyúig a Chili con Carne-ig. Majdnem gulyáságyú méretű edényben volt, szóval több értelemben is nagyágyú ( a robbantó hatásról ne is beszéljünk!) Én ugyan mindenkinek mondom, hogy keveset hozzanak, mert úgysem teljes adagot esznek az emberek, nos én viszont alaposan mellélőttem az adaggal, egy hadsereget jóllakathattam volna. (Jól jön ám ez másnap a családnak!, sőt most csomagoltam is). Az én chilim egyrészt eredeti recetpből készül, másrészt egy picit más (a vörösbornak köszönhetően), eddig minden vendégnél bejött. Csak az elején munkás, aztán már csak türelem, amíg megfő. Most naprakész voltam, és előre beírtam a receptet, legalább evvel nem maradok el.
A csoda ezután jött, egyrészt a desszertek formájában, és ízében, másrészt, hogy még belénkfért, de belénkfért. Tejszínnel készült forrócsokoládé (ettől jobb és selymesebb), hozzá ropogós finomság és még egy kis sütemény formájú csokoládé. Méltó befejezései az igazán ízes, színes és hangulatos vacsorának. Mindenkinek ismét köszönöm a hozzájárulást (nem mellesleg a pakolás és mosogatás segítséget)!
A színre visszatérve: nem adtam dress-code-ot, nem akarok én diktátor lenni, csak javasoltam, hogy esetleg valami színeset, csíkosat esetleg fel lehet venni. Szemet gyönyörködtető színes, csíkos öltözetek jöttek, fel is kiáltottam, mikor belépett a legszebb színű ciklámen kabát, amit valaha láttam. A viselője soha nem hordja (felajánlotta, hogy nekem adja, csak sajnáltam, hogy hideg lesz anélkül hazamenni), csak a színes felszólítás miatt vette fel. Nos, még egyszer, a kajáknál is igyekszem javasolni, és itt is, ha diktátor lennék, írjatok nyugodtan egy figyelmeztető "névtelen" e-mailt. (legfeljebb az e-mail íróját többet nem hívom meg, hehe).
Izgalmas volt, tehát ennyi ismeretlen embert összehozni, de közös pont azért volt, és erre támaszkodtam: a jelentkezők szeretnek, enni-főzni, nyilvánvalóan nem félnek az idegen ízektől, új társaságtól, és örömmel töltenek el egy szombat estét nálunk. Ez összehozta őket, és úgy látom emlékezetes este maradt a számukra is. Én megint nagyon jól éreztem magam! (Lehet, hogy csak önzésből szervezem ezeket a vacsorákat?)
Az elmaradásokat megelőzendő előre beírom az
ÉN Chili con Carne receptemet. Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt találtam, amikor Angliában baby-sitterkedtem, kiírtam egy újságból, hazahoztam, megsütöttem, mind megettük, és azóta is nagy kedvenc a családban. Nem is nagyon változtatok rajta, pedig a darálthús-konzervbab-kész- szósz variációnál jóval időigényesebb és bonyolultabb, de valamit, valamiért. Itt időt, pénzt és energiát egy fantasztikus kajáért.
A mennyiségek nálam mindig változóak, mert érzésből fűszerezek és főzök, de nagyjából próbálok megbízható lenni.
Tehát a hozzávalók (jó nagy adaghoz):
2 kg marhahús
1 kg szárazbab
40 dkg paradicsompüré
4 fej vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma
olaj
2-3 dl vörösbor
babérlevél
fekete bors (ha erősebbet akarunk cayenni)
chili (őrölt is, friss is, ki mennyire bírja szereti az erőset)
oregano
őrölt kömény (római köménnyel pikánsabb)
só
Kotányi mexikói fűszerkeverék
(dőlt betűvel jelöltem a nem eredeti hozzávalókat)
Elkészítés:
A babot megmosom, beáztatom éjszakára, és másnap sós, babérlevéllel ízesített vízben kb. 1 órára előfőzöm.
Amíg fől, felkockázom a marhahúst - és ez a leglényegesebb különbség!!! - szép, falatnyi kocká. Az egész valahogy gusztusosabb, és ételjellegűbb ettől , hogy nem darálthúsból, hanem harapható, rágható húsból készül. A húsra szóróm a fűszerkeveréket, egy nagy serpenyőben olajat hevítek, és a húst megpirítom, hogy minden oldala megsüljön egy kicsit. Az is nagyon fontos, hogy az apróra vágott hagyma-fokhagyma keverék most kerül mellé, azaz nem ők jönnek az olajba először! Belekeverem tehát a hagymákat, sózom, fűszerezem, és együtt párolom az egészet. Ha összerottyant, átteszem a keveréket egy nagy lábosba, beleöntöm a babot a főzőlevével együtt, majd hozzáadom még a paradicsompürét és a vörösbort is. Az eredeti receptben sör szerepelt, de amikor én kipróbáltam az nem volt otthon, csak vörösbor (az valahogy mindig volt), és tudtam, hogy a marhának nem ellensége, így azt alkalmaztam. Bevált, maradt. Ezek után már nincs sok munka vele, hagyni kell lassú tűzön szépen megfőni, marhája válogatja, így több óra is lehet. (ez most két és fél óra volt). Csak türelem, megéri. Ha nagyon kevés lenne a leve, borral szoktam felönteni, a víz valahogy nem passzol bele. Szép, sűrű leve lesz a hagymától, paradicsomtól és bablétől.
Olvastam olyan receptet is, hogy tesznek bele fahéjat illetve feketecsokoládét, más variációkban pedig kukoricát. Biztos nem árt neki, én a fentieket szoktam használni.
Csoda finom étel, amit mindig friss, ropogós héjú kenyérrel eszünk, és én vörösbort szoktam inni hozzá a férjem pedig sört, de a lényegen nem változtat. Talán azért kedvelte eddig mindenki, még a nagyon hagyományos gyomrú ismerőseim is, mert a marhahús és bab miatt közel áll a magyar konyhához, és ha a fenti fűszereket használja az ember, nem tűnik nagyon távolinak tőlünk. Az erőssége "állítható" az alkalmazott chili mennyiségétől függően; én nem teszek bele sokat a gyerekek miatt, viszont mellé eszük friss chilit lelkesen. Arra kell figyelni, hogy az ember ajka ne érjen a paprikához harapás közben, mert az még másnap is éghet! Ezt egy mexikói származású barátunktól tanultam, akinek válogatott chili ültetvénye volt a kertjében, és minden étkezés előtt kiment a kertbe a kiskosarával, és hozott be egy pár friss paprikát. Soha jobbat!
