Vadkacsa Vacsorák: VV "Mediterrán" címszó alatt MEGLEPETÉS szülinap

"Jövünk, Totókám, teljes égszínkékben, tengerkékben!"- ez volt barátnénk első reakciója a kamulevelemre, amelybe a hitelesség kedvéért dress-code-nak azúrkék, türkizkék, tengerkéket írtam, és amelyet hat másik beavatottal együtt megkapott a Mediterrán Vacsorát szervezendő. Valójában ez volt a rövidebbik levélsorozat, hiszen cikáztak a levelek az igazi meghívottak és köztem az említett barátnőnk 40. meglepetés szülinapját szervezendő.

Az ötlet még télen merült fel, amikor törtük a fejünket, hogy is lehetne a őt meglepni, hiszen annyi meglepetés buli volt mostanában, hogy már szinte mindenki számít rá. Ha azon a hétvégén a férje mozizni, vagy sziklát mászni hívja ("Hozz azért egy magassarkú cipőt is tartalékba, drágám!"), tuti gyanakszik. És akkor beugrott: "Hiszen május 21.-én lesz egy Vadkacsa Vacsora, amire már januárban bejelentkezett, Akkor fogjuk meglepni! Eljön, mert megbeszéltük, főz, mert úgy szoktuk, és számít majd 6-7 ismerős-ismeretlen házaspárra, és egy jó kis vacsorára. Arra biztos nem, hogy a gyerekkori barátnői itt állnak majd borral a kezükben, egy torta mögött, amin 40 gyertya ég."
Beavattam a férjet az ötletembe, "Hurrá, tök, jó!"- volt a reakció, majd összeállítottuk a vendéglistát, és elkezdődött a konspiráció. Áprilisig altattuk az ügyet, akkor azonban felpörgött az ajándékötletelés, és részemről a vacsora-buli szervezés, mert ahhoz azért tartottam magam, ha már erre készültünk eredetileg, hogy mediterrán vacsora lesz. Csak éppen nem leülős, hanem büféasztalos. Ebben is van már tapasztalat, lassan már a zenés buli is rutinból megy. Így, mondjuk, egyszerűnek hangzik, valójában nagyon izgultam én is, meg a többiek is, de frenetikusan sikerült! ÉS a lényeg: SIKERÜLT!! Tényleg nagyon meglepődött az ünnepelt, abszolút bejött az elterelő levélsor, és a többi trükk is, pl. a tény, hogy még tíz nappal a szülinapja előtt jártunk; aztán, hogy megkértem a legjobb barátok egyikét-másikát, hogy "ne érjenek rá" azon a hétvégén, nehogy a vendéglistából egyértelmű legyen, ki jön itt össze; autókról is gondoskodtunk, hogy észre ne vegye az "illetéktelenül" itt tartózkodókat, stb. Nemcsak, hogy meglepődött, de meg is hatódott, keze-lába remegett, ezért én beszéltem (zöldségeket, mondjuk, mediterrán zöldségeket), és nem kevéssé sikeresen sült el a meglepetés ajándék is. Merem, tehát mindenkinek ajánlani ezt az "előretolt rajtaütést", mert majdnem 100%-ig garantált a meglepetés faktor.

Nos, összejöttünk, köszöntöttünk, ünnepeltünk, és persze ettünk-ittunk "mediterránul", sőt még hatalmasat táncoltunk is a végén. Mindehhez kegyesen hozzájárult az időjárás is, gyönyörű, meleg időnk volt, így stílusosan a szabad ég alatt, zöld környezetben ettünk, és a kinti teraszon mulattunk (szomszédokat és a vadkacsákat a Dunaparton előre figyelmezettem).

Most ugyan a hangsúly nem a vacsorán volt, de nem tudok önmagamtól megszabadulni, ezért most is részletes tervezet született az ételeket illetően, és ismét meghajtom a fejem a kivitelezők előtt, mert csodálatos ízekkel gazdagodtunk ezen alkalommal is (nem véletlenül szeretem a Vadkacsa Vacsorákat).

A MENÜ a következőkből állt össze:
Előételek:
Tapenade - fekete olajbogyó pástétom, tavaly már ettük, nagyon megszerettük

Ráksaláta - sajnos nekem nem is jutott, pedig állítólag csúcs volt
Fetás sült paprika saláta - erről is lemaradtam, pillanatok alatt elkapkodták
Tapasok - serrano sonkába göngyölt juhsajtkrémes falatkák; lehet, hogy pepecsmunka, na de...
Nizzai saláta - erről a vacsoráról nem maradhatott ki, minden könyvben szinte 1. oldalon van
Vitello tonnato - ez volt a kihívás, de nem hagytuk magunkat
Olajbogyós lepény - két tepsinyi tűnt el belőle, ez is a melegen ajánlott, kipróbálandók közé sorolható (mellesleg ezt hozta a szülinapos)
és melléjük kenyér helyett:
Focaccia - diós aszalt paradicsomos illetve rozmaringos változatban. Telitalálat mindkettő!

Leves:
Gazpacho - hideg paradicsom, zöldségleves. Ilyen melegben pont tökéletes, nem kell aggódni, másnap is jó!

Főételek:
Paella- spanyol mindentbele sáfrányos rizottó
Spárgás rizottó - krémes, fényes, spárgás, csudás
Mediterrán csirkecombfilé - sok zöldséggel tejszínes szószban
Rozmaringos tepsis krumpli - ez valahogy nagyon népszerű volt szintén
Parmezános töltött pulykamell - na ennek története van...

Desszertek:
Tiramisu - naná!, hisz ez a kihagyhatatlan
Mascarpone krém eperrel - lsd., mint fenn
Florentin - mert ez az ünnepelt kedvenc sütikéje
Narancsos-csokoládétorta - képében került az asztalra az ünnepi torta

Nemcsak ínycsiklandó ételsor így olvasva, de valóban nagyon szép (végre vannak hatásos képeim is, kösz, Marci!), és igazán finom dolgokra gondoljunk.

A tapenade-t azért kértem, mert egy tavalyi vacsorán már kipróbáltuk, és aki akkor hozta azóta is előszeretettel készíti vendégségekbe. Dél-Francia eredetű, zöld vagy fekete (ebből nekünk jobban ízlik) olajbogyóból, szardellából (sós!) készülő kence-fice; nagyon jó pirítóssal falatozni előételnek, bor mellé csúszkának. A receptjét a tavalyi "Nyugat-Európai körút" bejegyzésből megkeresheti, akit érdekel.
A ráksaláta most (csak a lányomtól tudom) dinnyével, mangóval készült, hangos dícséretek kísérték, ugyanúgy, mint a sültpaprika salátát. Abból legközelebb duplaadag kell, az biztos!
A vitello tonnato - borjú és tonhal izgalmas kombinációja, hideg olasz előétel, kísérlet volt a készítője részéről, és ismét, azt kell, hogy mondjam, sikeres, mert ezt is csak tálban láttam, aztán má

r csak az üres tálat.
Csoda helyes, és pont ideillő falatkák voltak a tapasok; papírvékony serranosonkában krémes, juhsajtos töltelék, némi rukkolával borzolva imitt-amott. A roséborunk mellé ellenállhatatlan volt.

Az olajbogyós lepénnyel már korábban találkoztam egy vendégségben, azért kértem az ünnepeltet, hogy azt hozzon, de most még jobban sikerült, mint akkor. A tésztája vékony és ropogós, a rásült sajt és bogyó, fura, de néhol szinte karamellás pluszízzel, nyári vacsorára tökéletes. Még jó, hogy két adagot hozott, mert azt hitte 14-en leszünk, és úgymond, biztos legyen elég. Hát, többen voltunk...meg is ettük mind.

Levesnek ilyen nyári vendégségre telitalálat a gazpacho, aminek több változata is ismeretes. A lényeg: hidegen összeturmixolt paradicsom, uborka, fokhagyma, áztatott kenyér, fűszerek stb. Nagyon üdítő, friss leves, biztos nem véletlenül találták ki a spanyolok.

Főételnek paella szerű rákos, zöldséges, sárfányos rizottó érkezett, amit viszont hidegen ettünk, és így is kiváló volt.
A pulykának pedig az a története, hogy azt álmodtam, hogy szétrobbant a sütőben. Nekem rendszerint bejönnek az álmaim (így születtek a Vadkacsa Vacsorák is!), és esezmbe jutott, hogy mi lesz, ha tényleg? Ezért előző nap elővettem a mélyhűtőből, és tényleg robbantottnak nézett ki, de csak azért mert elég nagy volt a hűtőfiókhoz képest, ahova múltkor betuszkoltam, és szanaszét szakadt a bőre. Nem éppen töltenivaló, pedig én parmezános töltött csirke (helyett pulyka, mert sokan vagyunk) recepttel készültem. Még szerencse hogy aznap este is jött vendég, így szétdaraboltam a pulykát, és a combokat, meg a mellét töltöttem meg, ahogy tudtam, a többi résszel a kutyák jártak jól leves formájában. Megjegyzem, isteni finom volt a combja és a töltelék, így másnapra eltettem a mellett, és hidegen szelve már abszolút tálalható módon nézett ki.
Hogy legyen elég húsunk (a férfiak mindig azt vadásszák, nem a salátákat, érdekes!), hoztam csirkecombfilét, és jó kis zöldségekkel, olajbogyóval tejszínes öntettel összesütve szintén remek partner lett a többi mediterrán finomság mellett. A krumplireceptet anno (vicces, de) a skandináv vacsorához találtam (Hasselback burgonya), azóta családi kedvencük, és m

ost egy kicsit déliesítettem, így itt is remekül megállta a helyét (éljen a nemzetköziség!).
A spárgás rizottó készítését barátném egy olasz főzőtanfolyamon tanulta, és ha lehet, én is megtanulom, mert halétel mellé például, de így magában is csuda finom volt, nagyon eredeti.
És el is jutottunk a sokak által legkedveltebb édességszekcióhoz, ahol nálam a mascarpone eperrel vitte a pálmát. A tiramisu nagy kedvencem, de sokszor eszem, nyári desszertnek szerintem zseniális a könnyű, fehér mascarpone a roppanós piros eperrel. Csúnya módon nem illően tálkába mertem egymásra a kettőt, csak ki-ki ragadtam egy szem epret, és belemártottam a habos finomságba. Giccses reklámokban szokták az emberek az élvezettől behunyni a szemüket, majd az ujjukat nyalogatni, nos most forgathattak volna velem ilyen reklámot, mert több felvételre is futotta volna, ahogy itt álltam a tál mellett, és nyalakodtam.
A florentinre azt mondta a készítő, hogy nem mediterrán süti, de a barátnőnk nagyon szereti, hadd hozzon azt. Szerintem pont elment ide a neve alapján, miért is ne?
A csokitorta pedig a jó értelemben vett nehézbombázó volt, nagyon csokis, és mandulás, nagyon fekete és nagyon finom.

Mindehhez nem kevés, ámde könnyű bort ittunk, főleg rosé-kat, mert azok színükben is passzoltak a rózsaszín ajándékokhoz, amit adtunk, és nem elhanyagolhatóan ízükben is remekül passzoltak ezekhez az ételekhez. Továbbá, nagyon jól esett a melegben egy hideg pohár rozét szorongatni, márameddig szorongattuk és meg nem ittuk. Az én kedvencem a Mészáros Pinot Noir Rosé, aminek a címkéje ragadott meg először, de azóta, mióta megkóstoltam, már tudom, hogy az íze is mellette szól; nekem friss, epres, virágos, épp nyár elejére való könnyű iszogatós borocska. Meg kell még említenem a fiúk kedvencét a Rotburger nevű, Pilisvörösváron főzött házi sört is, aminek szűrt, és szűretlen, világos és barna változatát is lelkesen tesztelték a beavatottak.

Aztán mikor kellemesen lehűlt az idő, nekiálltunk táncolni, nehogy véletlenül fázzunk a szabad ég alatt. Nem fáztunk...
Másnap pedig sokáig aludtunk, és úgy érzem, nemcsak nekem maradt mindez igazán emlékezetes BOLDOG SZÜLETÉSNAP!

Itt jönnek majd a receptek, a képeken a focaccia,