Vadkacsa Vacsorák - az ötlet

Ha jó alvó lennék valószínűleg egy csomó klassz dolog nem történt volna meg velem az életben. Sajnos (vagy mégsem?) elég felszínesen alszom, sokat álmodom, és gyakran emlékszem is az álmaimra. Így született meg a "Szilveszter a világ körül" című buli ötlete.
Álmomban a meghívottaknak egy-egy országot kellett húzni a viéágtérképről, és onnan származó ételt-italt vinni. Nekem főtt a fejem Argentína miatt ("Honnan szerzek argentín marhát?"), de csak magyarosra cserélhettem volna, mert épp Magyarországot nem húzta ki senki. Az nem jelentett elég kihívást. Nos, az álam hosszú, volt, részletes és nagyon érdekes, sajnáltam felébredni belőle. De még jobban sajnáltam, hogy a Szilveszter olyan messze van, mert azt rögtön eldöntöttem, hogy pont ilyen bulit fogok szervezni. És akkor beugrott a nagy ötlet: "Minek is várjak addig? (február volt, hideg, ködös és szomorú). Szervezek havonta egy nemzetközi vacsorát mindig más-más témában!" Elkezdett pörögni az agyam, jobbnál jobb elképzeléseim támadtak, kiket hívok meg, milyen országok kajáit főzzük, hogyan, mikor rendezem a vacsorákat stb. Le is ültem, és egy évre előre kitaláltam (többé-kevésbé) minden hónap utolsó szombatjára vacsorákat a "világ körül". Nehéz kiválasztani, hogy éppen hova utazzon képzeletben és ízekben az ember, de összeállt egy lista. Már csak a barátaim, ismerőseim, rokonaim e-mail címeit kellett összeírnom, és elküldtem a MEGHÍVÓT a Vadkacsa Vacsorákra.
Hogy a Vadkacsa Vacsorák név mikor ugrott be, nem emlékszem, de sokakat beugrattam vele, mert azt hitték, hogy majd vadkacsát eszünk arabul, franciául vagy oroszul. Nos, az utcánk neve Vadkacsa utca, és örömmel gyönyörködünk a Dunán úszó kacsákban, nem célom levadászni őket (bár elismerem, nincs ellenemre egy jó vadkacsa sült, minő képmutatás!).
Izgatottan vártam a visszajelzéseket, de nem csalódtam, lelkes válaszok özöne érkezett vissza. Naná, főzni, de legalábbis jó társaságban jókat enni mindenki szeret. Mi nem TV-ben nézzük, ahogy mások esznek-isznak-beszélgetnek (Vacsoracsata), hanem mi magunk műveljük mindezt mindannyiunk örömére (és kilóinak növelésére). Való élet kontra virtuális valóság. Szerintem, mi vagyunk a nyertesek!