NYÁRI EMLÉK II.

Nyárból sosem elég! Még novemberben sem. A nyári képek (és a fűtés, no meg a borok) visszahozzák egy kicsit a meleget, az emlékeknek köszönhetően egy kicsit elfelejtjük, hogy szürke minden és kopaszak a fák. Az először meghirdetett nyári emlékek című vacsoráról többen lemaradtak, így szerveztem még egyet, másik társasággal A vacsora érdekessége az volt, hogy míg az elsőn a "szűk" baráti körünk vett részt, most igazi vegyes társaság jött össze, több új vendéggel. Vicces módon időközben kiderült, hogy két pár is harmadszor jött, mindketten ugyanazokon a vacsorákon voltak (biztos hasonló az ízlésük, sejtem), sőt egyikük mindig ugyanott ült. Minden alkalommal más és más ülésrendet készítek, lassan ezt is vezetnem kell, hogy ne ismételjem magam. Menüben, csapatban még sosem ismételtünk, az mindig más, mindig érdekes, mindig jó!
Sikerült a vacsora alatti "zajszintet" (ha mérhető lenne) a plafonig juttatni, azt hiszem, nem unták magukat a vendégek. Éhen sem maradtak, a következő finomságok/borok kerültek terítékre:

Hideg előétel:
Mascarponés lazackrém fokhagymás kiflikarikákon - Hungaria Extra Dry pezsgő
Zöldsaláta (megbolondítva némi körtével, birsalmával) kecskesajtos pirítóssal - Tokaji VII. Furmint (makkos)

Leves:
Levendulás eperkrémleves - Villányi rozé Pinot Noir-Kadarka

Meleg előétel:
Királyrák sáfrányos rizzsel és mangós salátával - Nyakas Budai Irsai Olivér
Fehérboros feketekagyló baguett-tel - Nyakas Aligvárom

Meglepetés:
Csigafalatka Jagermeister kíséretében

Főétel:
Konfitált kacsacomb szarvasgombás kecskesajtos körtével - Sud de France Collection Languedoc

Desszert:
Szedercrumble vaníliafagylalttal - Szőke Mátyás: AMerlot
Sajttál - Furmint 2008

A lágy mascarpone mellett finom kontraszt volt a sós lazac és a snidling, mindez fokhagymás kiflivel: tökéletes előétel falatka. A saláta mennyei keveréke a nyári és őszi ízeknek a körte és birsalma segédletével, hozzá pedig a pirítós abbahagyhatatlan (lett volna, ha még lett volna belőle). Igyekszem mindig elmondani, hogy érdemes a hellyel takarékoskodni, mert én a szervezés alatt már egyben látom a menüt, és tudom, mennyi minden jó várakozik még. Ez most is így volt, a könnyű eperlevest felturbóztuk menta helyett levendulával, és provance-i eperlevesként is eladható lenne.
Ekkor jött némi nyüzsi a konyhában, mert amíg a következő fogás tányérra került, közben főtt a kagyló a tűzhelyen, kész nagyüzem volt!
A királyrákocskák mellé megkérdezte barátném, hogy illatos sáfrányos rizs hozzon-e vagy mangó öntetes salátát. Nem tudtam dönteni, döntött helyettem: mindkettő jött! De jól jött!
A kagyló pedig egész elképesztő utat járt be, vendégeim három kosárral érkeztek: egy teli kagylóval a másikban a fűszerek preparálva a harmadikban a friss baguettek. Ja, igen, és egy vadiúj lábos, amit csak azért vettek, hogy a 16 főre szóló több kiló kagylót legyen miben megfőzni. Nos, kezdem azt hinni, komoly kihívás ez a Vadkacsa Vacsora sokaknak! A kagyló csak frissen lehet elkészíteni, így az itt rotyogott a tűzhelyünkön, amíg a rákokat eszegettük, és végszóra előkerült a nagy halom fekete kagyló és vongole (kicsi barnásfehér kagyló) fokhagymás-fehárboros mártásban. Az utolsó cseppig kitunkoltuk a szószt, és nem hittem volna, de bizony a körmére (bocs héjára) néztünk a több kiló kagylónak.
A csiga sokakat meglepett, de jól jött (ez már régi tapasztalat) a vacsora közepén szervírozott Jagermeister, ami imígyen hozzájárult az emésztés serkentéséhez, hogy készen álljunk a kacsára.
Azt mondtam, nem ismételek, de mivel Franciaországban nyaraltunk, és ott az étlapról nem hiányozhat a "canard confit" (konfitált kacsa), most is ezt sütöttem. Persze más lett, mint múltkor hisz másban pácoltam, más fűszerekkel készítettem. Körítésnek én is körtét vettem, ami nyáron ugyan nem volt, de becsmpésztem a szezont is egy kicsit legalább. Szarvasgombás kecskesajtkrémmel töltöttem meg, megszórtam pirított mandulával, és még egy kis szarvasgombás tészta is került mellé dísznek. Milyen jó, hogy volt még egy palack borunk a Languedoc-Roussillon borvidékről, remekült passzolt mellé (kár, hogy nem maradt több belőle!)
A crumble nevéhez illően ropogott, ugyanakkor a gyümölcsrész szétolvadt az ember szájában, hozzá a bourbon vanília fagyi: igazi desszertélmény!
A piacon reggel vettem juhsajtot, amit meglocsoltam zsályamézzel, volt még rókagombás kecskesajtunk és füstölt gomolyánk, így teljes volt a sajttál is, és el is fogyott, mint mindig; hiába nálunk felnőtteknél a sajtnak külön "rekesze" van, ahogy a gyerekeknél a csokinak.

A férjemmel mindig beszélgetünk még egy darabig, elemezzük a vacsorát, az élményeket, de most is mindig, azzal zártuk, jöhet a következő....

Nyári emlékek

 

De jó volt újra nyüzsögni, együtt enni-inni barátokkal! Úgy érzem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy nagyon remek hangulatú esténk volt tegnap a nyárra emlékezendő. Októberre csúszott ugyan, de így is volt barnára sült vendég abszolút frissen hazaérkezve Spanyolországból. Soha jobb időzítést! Úgy látszik, bármikor emlékezünk a nyárra, mindig jól jön, vagy azért mert a) nagyon hideg van, és jól esik (nem az eső, az emlékezés), vagy mert b) nyáries meleg van, mint tegnap, és azért aktuális, vagy c) csak azért , mert a nyári emlékek mindig melegséggel, vidámsággal töltenek el. És a sangria is. Ezt tapasztalatból tudjuk tegnapról. A Spanyolhonból frissen hazaérkezett vendégek nagy kancsó sangriával is készültek, így az előételek - tapasok, ez is spanyol, éljen! - mellett ezt kortyolgattuk. Eközben a nyári fotókat nézegettük, és kedvet csináltunk egymásnak a hajózáshoz, az evezéshez, a hajózáshoz (ja, hogy ezt már mondtam), egyszóval egymás által nyáron meglátogatott helyekhez. Igyekeztünk nem éhesek maradni - finoman fogalmaztam? - és barátaim szorgalma, lelkesedése ismét minden elismerést megérdemel. MOst is találkoztam olyan ízekkel, ami nekem is újdonság, pedig sokat próbált ember vagyok.

A következő finomságokkal kísértettük egymást:

Előételek és ital:

Tapasok - de hányféle! - spanyol módra

Salátalevélbe tekert lazacgurigák

Sangria - jól tele alkohollal, amit elég hamar éreztünk is

Meleg előétel:

Gombás-fenyőmagos canelloni

Leves:

Francia hagymaleves

Főételek:

Lazacfilé körtés-kéksajtos rizottóval

Konfitált kacsacomb epres-szarvasgombás salátával

Desszertek:

Tiramisu

Tarte Tatin körtéből

... és hadd ne mondjam mennyi bor.

Részleteiben elemezve csak szuperlativuszokban tudok beszélni mindenről. Persze jóapám anno lelkesedés felelősnek nevezett, mert határtalanul tudok mindenért lelkesedni, de amiért érdemes, azért miért ne? Egyszóval (illetve többel) a tapasokról: csodás gyűjtemény volt. Tapenade (olajbogyópástétom), chilis rákocskák, guacamole mártogatni, és sonkás, tonhalas falatkák garmada - spanyol armada. Tökéletesen beillett a sorba a lazactekercske is, tapasztottuk azt is befelé szorgalmasan. LEgalább olyan szorgalmasan, amiylen szorgalmasan mindezt a vendégek készítették. Nem kevés pepecsmnka lehetett, de nagyon látványos volt a sok kis finomsággal megrakott asztal, ami csodával (tulajdonképpen nem csoda) határos módon szépen kiürült, amíg a képeket néztük.

Jött a meleg ételek sora, melyet a canellonival kezdtünk; bármely olasz nyugodtan bevállalhatná, abszolút autentikus volt.

A hagymalaves és érdekes volt, számomra ismeretlen tejszínes változat, isteni sajtos pirítóssal. Egyszer már megállapítottam, hogy ahány hagymaleves, annyiféle, ez most ismét beigazolódott, megint tanultam egy új receptet.

Itt egy pillanatra megleptem a vendégeket egy csigás falatkával Jagermeister kiíséretében, hogy feldobjuk az emésztést, és előkészüljünk a folytatásra. Könnyű lazacfilé következett izgalmas körtés-kéksajtos rizottóval. A lehető legfurcsább dícséretet kapta a férjemtől, ami így hangzott: "Nem jó, de valahogy mégis arra csábít, hogy még és még egyek belőle." Ezt hívja az angol "aquired taste"-nek. Valamit, ami nem ízlik először, addig-addig kóstolgatunk, míg megszeretjük. A vacsora végén kivételesen szavaztunk - nyereményért - hogy ,melyik étel ízlett a legjobban, és a férjem a rizottóra szavazott, Addigra már a kedvence lett. Ezután jöttek a konfitált combocskák, ami ugyan nem vad, de kacsa, így kedvencem, és francia étlapok elengedhetetlen résztvevője. Először szarvasgombás tésztával akartam köríteni, de rájöttem, hogy túl nehéz lenne. Reggel a piacon friss eperre akadtam, és ez eldöntötte a kérdést, hogy saláta lesz. Zöldsalátát kevertem eperrel, kecskesajttal és szarvasgombás-olivás öntettel öntöttem nyakon.

A dessszerteknél beérkezett a tiramisu javaslat, és tudtam, hogy nyerő lesz, de a TArte Tatin is izgatott, amit aztán körtés változatban meg is kaptunk. Nos, ez a tiramisu, AZ A TIRAMISU. Az a tiramisu, amit minden vacsora után meg tud enni az ember, bármennyit is evett előtte. Most pedig igazán nem keveset ettünk előtte.

Köszönet minden kedves barátomnak a finomságokért, a jó kedvért, és nem utolsó sorban dícséret a két kis önkéntes pincérnek (két gyerekem), akik profikat meghazudtoló módon segítettek a felszolgálásban. Egyre kényelmesebb dolgom van a vacsorákkal: jönnek a jó kaják, van "személyzet", nekem csak élveznem kell az egészet. ÉN mindig élvezem. Alig várom a következőt....

 

Régi magyar receptek

Bálmos - Magyar Konyhából - Jókai kedvenc ételei közül a 8.

Hozzávalók:
1dl házi tej
2 dl házi tejszín
1dl házi tejföl
2 dkg vaj
5 dkg juhtúró
5 dkg kukoricadara
(én megháromszoroztam egy jó lábasnyi adaghoz)
Elkészítés:
A tejet, tejszínt és a tejfölt összekeverjük, jól összekeverjük és hozzáöntjük a kukoricadarát. lassú tűzön, állandó keverés mellett puhára főzzük. Amikor elkezd összeállni a massza, kézi habverővel erősen keverjük, amíg ki nem csapódik a zsiradék. (őszinte leszek, nálam ez nem történt meg. Lehet, hogy azért mert a tejszín főzőtejszín volt, tehát nem annyira zsíros, de nálam a dara mindent beszívott). Rádobjuk a vajat, azzal tovább keverjük, és belemorzsoljuk a juhtúrót. Szalonnát kiolvasztunk, az olajába mártott kanállal gombócokat formálunk, és a pöröckkel tálaljuk a bálmost.
Megjegyzés: tényleg házi tej, vaj, tejföl kell hozzá! Körítésként fűszeres, szaftos húsokhoz is nagyon jó.

Jubileumi VV - Régi magyar étkek...

...régi magyar barátokkal. Ezt írtam az étlapra. Úgy alakult, hogy szinte homogén szentendrei társaság jött össze, de azért sikerült most is - mindannyiunk örömére - új vendégeket is toborozni. lassan olyan lesz ez, mint az esküvős angol mondás ("Valami új, valami régi, valami kölcsön, valami kék") ránk szabva: valami új étel (nem is egy), valami régi ismerős társaságában, valami új vendéggel tarkítva, valami kölcsön edény pedig mindig itt marad.

Sokkal kevesebb időm van manapság szervezni, de a rutin azért segít, így igazán jó társaságban, nagyon jó hangulatban, remek ételek elfogyasztásával méltón ünnepeltük azt, hogy immáron pontosan két éve havonta egyszer Vadkacsa Vacsorázunk. Most sem ettünk vadkacsát, sajnálnám őket, jobb nézni, ahogy itt úszkálnak a ház előtt a Dunán. Ettünk viszont valami újat (bálmost, ki tudja mi az?), régi ismerősök társaságában, egy-két új vendéggel bővülve, TOTÓ-val körítve, ahogy szoktuk.

Első nekifutásra erre a vacsorára nem találtam ki cimkét, csak annyit kértem barátnéimtől, hogy mindenki azt hozza, amit a legjobban tud főzni. Na, ettől megremegett a lábuk, ezért inkább előhúztam a régi ötletem, ami tavaly nem valósult meg: "régi magyar étkek". Tulajdonképpen, vicces, hogy végigettük a világot, de magyar vacsora még nem volt, épp itt volt az ideje annak, hogy előbányásszunk egy-két régi magyar receptet, és ezzel jubiláljunk. Igyekeztem azért lazábbra venni a menüt, mert ha minden igazi magyaros dolgot előveszünk, akkor garantált a gyomorrontás, de legalábbis a mozgásképtelenség a vacsora után. Elgondoltam, hogy némi törpörtyűs és kolbászos bemelegítéssel gulyáslevesezünk, halászlézünk, majd pörkölt és töltött káposzta után túróscsuszázunk, mákosrétesezünk, aztán begurulunk az asztál alá, és kifekszünk. Ehelyett a következőket ettük végig szép sorban:

őElőételek:

- Medvehagymás buci kacsamájpástétommal- házi buci, házi pástétom, ahogy kell

- Magyaros hidegtál - azért a töpörtyűt, kolbászkát nem hagyhattuk ki jóféle hagymákkal

Meleg előétel:

- Füstölthússal töltött burgonya - csak egy felet, hogy maradjon hely a folytatásnak, de remek falat

Leves:

- Erőleves tokajival Gundel módra - igazi kihívás a főzőnek, öröm az evőnek!

Főételek:

- Konfitált kacsacomb diós sült almával - káposzta helyett könnyed körítés a bombajó kaja mellé

- Zöldséges marhasült bálmossal - ez volt a rejtélyes Jókai kedvenc körítés

Desszert:

- Fahéjas-kapros-túrós pite - igazi dédi recept, különleges, finom süti

- Mákos guba - megunhatatlan, vettünk belőle egyszer, kétszer...sokszor

Indítottunk (meg zártunk) egy kis házi pálinkával, és végigettük ezt a nem rövid ételsort derekasan (derékbőséget bővítve), lelkesen, jóízűen.

A hidegtálat én kértem, mert nem vagyok ugyan kolbászevő, de a hungarikum az hungarikum, és a mangalica töpörtyű meg a gyulai egy kis hagymával szinte kötelező tételek voltak. Jó, hogy jöttek mellé a medvehagymás bucik, és a kacsamáj szintén kihagyhatatlan; ha vendég nem hoz, én készítek, kacsavacsi, vagy mi?

A meleg előétel közben még Tabu-t játszottunk, kicsit körbejártunk, "kibeszéltünk" egy-két magyar ételt.

Nagyon kíváncsi voltam a levesre, mert a receptjét olvasva éreztem, hogy különlegesen jó lehet, de nem kis kihívás az elkészítése. Csak belegondoltam, hogy húsleves darálthússal tojásfehérjével, biztos jól írják? Tudnak valamit Gundelék, jól írták. Isteni volt! Kedves barátném megdolgozott vele, ahogy a másik leány a kacsacombokkal is jó hosszasan, de megérte az is a fáradozást (sütögetést) - leomlott a hús a csontról. Elég volt a villánkra omolnia, gyorsan bekapkodtuk, és a diós-sajtkrémes töltött almák is mind egy szális eltűntek. A gyerekeimnek már csak mesélni tudtam, hogy egyesével cakkozták az almák széleit, olyanok voltak, mint megannyi virág.

A bálmos receptjét egy régi magyar ételekkel foglalkozó cikkben találtam egy Magyar Konyhában Jókai egykori kedvenc ételei között. Elzarándokoltam házi tejért, vajért, tejfölért, csodálatos, egyszerűségében ízletes körítés lett a gazdag, fűszeres marha mellé.

Itt azt hittem, nem tudunk egy falatot sem lenyelni majd, de a desszertnek "külön rekesze van" állítják a gyerekek, és igazuk van. Az első hallásra meglepő fahéjas-kapros-túrós pite nagyon izgatott, és én magam is meglepődtem rajta, de a mákos gubából nem csak ettem, de repetáztam is. A titok állítólag az, hogy nem sima tejjel, hanem madártejszerű tejjel volt leöntve a kifli. Még utánajárok pontosan, és továbbadom. A receptet. Az élményt, a hangulatot, ízeket nem tudom továbbadni, el kell jönni, és megtapasztalni. Aki már járt itt, tudja.

MOst tényleg be fogom írni a recepteket hétvégén...

Ha, ha...hajó, látom: Francia

Nyáron Dél-Franciaországba készülünk cstornahajózásra, a vacsorához ez adta az apropót: hajózós, Franciahont megjárt barátokat invitáltam, hogy megosszák velünk a tapasztalataikat, és persze egy jó vacsorát.

Jóóóó vacsora lett! Csodás ízekkel, remek borok mellett nagyon jó társaságban elköltött igazi Vadkacsa Vacsora lett ez is. Már hiányzott nekem is, hisz a februárt kihagytuk, de végül is a böjt végét nem vártam meg, már sokan kérdezték: abbahagytam? Bár dolgozom, és az időm sokkal kevesebb, ez nekem nem munka, nem fáradság, hanem szórakozás. Nagyon fel tud dobi, hogy az emberek szívesen jönnek, jókat főznek nagy lelkesedéssel és szemmel láthatóan jól érzik magukat nálunk. Kaptam egy érdekes bókot is. Megkérdezték a nem először érkező vendégek, hogy most hányan leszünk. Mondtam, hogy a szokásos létszám, 14 várható. "Tényleg? Múltkor is ennyien voltunk? Észre sem vettem, azt hittem maximum 10-en." Ez azt jelenti, hogy a) jól elfértünk, nem volt tömegjelenet, b) fel sem tűnt, hogy mennyi tányér, pohár fordult meg gyors egymásutánban, c) így is családias, kellemes, otthonos volt a hangulat. Számomra ez igazi dícséret!

Nos, eggyel kevesebben lettünk végül, de engem sosem zavart a 13-as szám, sőt nagyon szeretem! Nem is lett semmi baki, komoly rutin van már a hátunk mögött, és mindig bízom a vendégeim főztjében is. Ezeket követtük el közösen:

Hideg előételek:

Ráksaláta

Kacsamáj terrine

Diós-tonhalas saláta narancsmártással

Meleg előétel:

Spenótos királyrák leveles tésztában

Leves:

Vadgombakrémleves szarvassonka chips-szel

Meglepetés:

Konyakos kacsamáj falatka csokoládés áfonyaszósszal

Főétel:

Rozmaringos bárányboda burgonygratin-nel, medvehagymás rétessel és ceruzababbal

Desszert:

Levendulás créme brulée

Sajttál

Minden szerénységet mellőzve, szerintem egy jó étteremben is megállná a helyét ez a menüsor, és a kivitelezéssel sem kellett szégyenkeznünk. De menjünk szépen sorban.

Az előételek koptatása közben ismét megdolgoztattam a vendégeimet egy TOTÓ-val, amivel körbejártuk a Cote d'Azur-t, sőt a CAnal du Midi-t is, ettünk fejben Renoir kedvencét vörösboros angolnát, amiről meg kellett ígérnem kedves férjemnek, hogy főzök neki. Hm, hm. Hol lehet angolnát kapni? Míg ezen törtük a fejünket, leküldtünk sok kis rózsaszín rákocskát, igazi francia terrine edényben készült kacsamáj terrine-t ehettünk, és egy diós-rukkolás-szőlős tonhalsalátát, amit még egy kis narancsszósszal is nyakon öntöttek. Igazi ízorgia!

Amikor túlestünk a TOTÓ okozta sokkon, jutalmul belekóstoltunk a levesestésztában sült spenótos királyrákba. Nemhogy halformájú volt a tészta, de még apró rákformájú tésztakísérői is voltak, már a látvány nagyon ígéretes volt. Az íz sem okozott csalódást: kép és tartalom abszolút harmóniában voltak.

A harmónia a levesben is tapintható, bocs, érezhető volt. Róka és kucsmagombaából készült krémlevest kaptunk créem fraiche-sel megbolondítva, tetején szarvassonka chips-szel és bazsalikomos olajjal. Végigsorolni nehéz, megenni azonban annál könnyebb volt, gombasága ellenére kimonodttan könnyed, simogatós, isteni leves volt.

Eredetileg arra készülte, hogy most tényleg csak egyfélét főzök, a főételt, és kész, de egy Vadkacsa vacsora nem maradhat kacsamáj nélkül, és volt egy rumos-csokoládés áfonyalekvárom, amit a csömöri fánkfesztiválon szereztem (hatalmas buli, menjetek el jövőre ti is februárban!), és mindenképpen meg akartam már kóstolni. Leheletvékony provance-i fűszeres ostyán tálaltam a konyakba áztatott szerecsendiós kacsamájat, mellé tettem az imént emlegetett lekvárt. Csak egy falat, de milyen finom!

A báránybordát a már ismerős török hentestől vettem a MAgyar utcában. Olyannyira friss volt, hogy akkor bontotta a bárányt, amikor megérkeztem a boltba. Már olvastam egy kiadványban, hogy a TOP 10 hentesben ellőkelő helyen áll török felebarátunk, mindenkinek nagyon ajánlom az üzletet! Kicsit missziónak tartom a bárány megkedveltetését, bár aki idejött, még sosem utasította vissza, sőt eddig mindig nagyon népszerű volt, most sem fürödtem be vele. Igazi franciás, tavaszias fogás volt finom Pinot Noir kíséretében,kicsit Franciaországba varázsolt bennünket.

Nem kevésbé a levendulás créme brulée, amihez cukorolvasztó pisztolyt is szereztem; nagyon profi lett, és egy kicsit sem megterhelő fogás még így a végén sem.

És bizony, ahogy a gyerekeknek van külön rekesze a csokira, palacsintára, úgy nekünk is van a jóféle sajtokhoz. Egy kis kakukkfűméz és áfonyalekvár, némi magocskák és persze illatos vörösborok mellett ez a fogás is kedvező fogadtatásra talált.

Ugyanúgy, minta vacsoraötleteim is. Az áprilisi, ünnepi (kétéves a VV!) vacsora már megtelt, kíváncsian várom én is, milyen földi javakkal gazdagodunk akkor.

Rozmaringos bárányborda

Hozzávalók:

személyenként 2 bárányborda

4 fej fokhagyma

fél liter tej-tejszín keverék

só, vegyes durva bors

reszelt citromhéj

3 szál friss rozmaring

1 dl fehérbor

5 dkg vaj

Elkészítés:

A faggyútól, inaktól megtisztított bordákat (jó esetben ezt a hentes rég megtette) egy éjszakára bepácolom a sós-fokhagymás tejbe. Másnap leitatom róla a nedvességet, megszórom citromos borssal, és forró vaj-olaj keverékben barnára sütöm mindkét oldalát. Tepsire helyezem a szeleteket, rámorzsolom a rozmaringot, meglocsolom a borral és rámorszolom a vajat is. Alufóliával lefedem és 180 fokos sütőben sütöm még 15-20 percig.

Az áztatást az esetleg kényes vendégek miatt javaslom, egyébként anélkül is csodás étel a bárányborda.

Körítésnek nagyon jól illik hozzá a szalonnás ceruzabab, burgonygratin és én megrótoldottam mindezt még egy kis medvehagymás rétessel is. EGy kis Pinot Noirral "öblögess" utána!

Medvehagymás rétes

Hozzávalók:

réteslap

fél kg ricotta/mascarpone

1 csokor medvehagyma

2 tojás

10 dkg juhtúró vagymorzsolható kecskesajt

olvasztott vaj

só, bors

Elkészítés:

A ricottát (én mascarponét használtam, mert azt kaptam, kicsit lágyabb!) összekeverem az apróra vágott medvehygamával, megsózom, hozzáadom a tojássárgáját és belemorzsolom a juhtúrót/kecskesajtot. A tojások fehérjét felverem és a keverékhez adom. HA nagyon nincs időd, a tojás mehet egyben is, akkor sem lesz rossz.

Kiterítem a réteslapot, vajjal megkenem, majd rárakom a tölteléket és feltekerem. A tetejét is megkenem olvasztott vajjal, majd 175 fokos sütőben megsütöm, amyg a töltelék összeáll, és a rétes teteje szép barna nem lesz.

Őszinte leszek: nekem kilukadt a rétes, de így is nagyon jó lett!

Magában is jó vacsorának friss zöldségekkel, illetve ízletes sültek mellé körítésnek.

Burgonygratin friss kakukkfűvel

Hozzávalók:

1 kg burgonya

2 fej vöröshagyma

2 dl tejszín

friss kakukkfű

só

Elkészítés:

A burgonyát meghámozom, és vékony (2-3 mm) karikákra szelem. Ugyanezt teszem a hagymával. Egy kivajazott tepsiben szép sorban lefektetem a krumplikarikákat, olykor-olykor közéjük tuszkolok egy kis hagymát is. Megsózom, és egyenletesen meglocsolom a tejszínnel, majd rászórom a kakukkfüvet. 200 fokos sütőben sütöm, amíg a burgonya megpuhul, és szép ropogós barnás kérget kap a széle, kb. 35-40 perc.

A fentiekhez hasonlóan húsmentes napon önállóan is megállja a helyét, de remek kísérője ízes sülthúsoknak is.

Táncos Vacsora

Megint egy újdonság: argentin-brazil ételek argentin-brazil táncok kíséretében illetve fordítva, táncok az ételek, italok kíséretében. A lényeg: most nem leülős hétfogásos vacsora volt, bár fogásból biztos volt ennyi aaz asztalon, sőt!, hanem a bevitt kalóriát azonnal lemozogtuk egy táncos klubest keretein belül.
Tánctanuló barátainkkal úgy döntöttünk gyakorolni is illik, amit (nem) tanulunk, így talán jobban megy majd a következő órán, én pedig szívesen adtam a helyszínt. de a sorozat jellegét nem akartam feladni, így a szamba, tangó stb. nyomán brazil-argentín ételeket kértem, és kaptam. A feladatot még az is bonyolította, hogy büféasztalra tehető dolgokat kértem, hogy egyszerűbb legyen tálalni, enni stb., és leleményességüknek, kitartásuknak köszönhetően nagyon klassz finomságokat hoztak a barátaim. Kicsit én is körülnéztem, és mennyei levest találtam kezdő fogásnak, de nem húzom tovább a húrt, csak pengetem a lantot, nos, a következőket ettük:

- Narancsos-tequilás babkrémleves

- Empanadas (argentín töltött tészta) 3 féle!: marhahúsos, spenótos és tonhalas
- Chilis rák nyársak
- Gyömbéres csirkenyársak
- Fűszeres csirkeszárnyak
- Guacamole - avokadó mártogatós
- Sofrito - hagymás-paradicsomos mártogatós
- Mogyorós paradicsom saláta
- Brazil krumplitorta - mondjuk, hogy brazil rakott krumpli

- Brigadeiros - brazil csokoládés édesség
- Argentin mandulás sütemény
- Brazil diótorta

Volt miből válogatni, meg is tettük, meg is ettük, és a jó kis fűszeres ízeknek (és a pezsgőnek illetve vörösbornak) köszönhetően kellően feltüzelve táncoltunk is.
A pezsgő előkerült bizony, mert gey szülinapot is ünnepeltünk, hozzá argentín (kék-fehér) és brazil (sárga-zöld) színű lufik tömkelege díszítette a házat, hogy teljes legyen a karneváli hangulat. Rajtunk tehát nem múlt, átengedtük magunkat és élveztük az estét!

Pár szóban azért méltatnám az ennivalókat, mert érdemes megemlíteni őket.
A leves közfelkiáltással nagy siker lett, egészen különleges ízvilág ez: narancs-fahéj-bab, merész, de mégis mindenkinek ízlett. Na jó, nem a mi csülkös bablevesünk, de erre álljon itt a párbeszédem másnap anyukámmal.
Anyu: Jó, jó, de köze sincs az igazi bableveshez.
Én: Bocsi, de szerinted mit mond egy dél-amerikai, aki ehhez szokott, és megkóstolja a miénket?
Nekünk a füstölt húsos, kolbászos, "jókais" leves az igazi, nekik meg a szegfűszeges, narancsos.
Anyu: Így nézve, igaz, de én azért a miénket szeretm.
Én: ezt meg nekem kell elfogadni.
Mellesleg, függetlneül attól, mihez szokott az ember gyerekkorában ezer meg ezer új dolgot be lehet vezeteni, csak merni kell. Továbbá, a füstölt húsos babtémában még annyit hozzá kell tennem, hogy olyat is esznek. VAn egy fejoida nevű nemzeti ételük a braziloknak, ami a létező egyik legnehezebb étel, amiről valaha hallottam. Belefőznek mindenféle húst (nyers és füstölt marhát, sertést, kolbászt, csülköt stb.) és rengeteg babot. Az étel története állítólag az, hogy régen a szolgák hétköznap megkapták a maradékokat az uraktól, ilyen-olyan húsokat, hétvégén aztán összekotyvasztották, és "felturbózták" egy kis babbal, hogy biztos elég legyen. Az tuti, hogy utána órákig mozdulni se tudtak (legfeljebb a beleik)! Nos, ezt az ételt nem próbáltam ki, de az egzotikusabb bablevest azt igen, és merem ajánlani mindenkinek kipróbálásra így télvíz idején.

Az empanadas-ra hárman is lecsaptak, mert két kérésemnek is remekül megfelelt: argentín és büféasztalra passzoló fogás. Végülis ketten készítettek ilyen ételt, aminek a lényege, hogy a tésztába fűszeres töltelék kerül, majd forró olajban ki is sütik. Nagyon-nagyon finom!!!! Nem is tudtam eldönteni, hogy a húsos-e a kedvencem vagy a halas, volt akinél, a spenótos volt a favorit, de egyértelműen jó döntés volt ezt hozni. A húsosban talán az volt különleges, hogy csípett ugyan, de meglepetésképp felbukkant a töltelékben a mazsola is, amitől igazán pikáns lett az összhatás.

A nyársacskákat én készítettem, mert ezt is könnyű felemelni, bekapni, nem mellesleg színes és nagyon finom! A rákokat chilis-limeos-málnaecetes-olajos pácban pihentettem, kisütöttem, és avokádóval, hagymával és kaliforniai paprikával tűzödtem fel őket koktélnyársakra. A kockákra vágott csirkemell gyömbéres-fokhagymást pácot kapott, és hasonló sorsra jutott, mint a királyrákok.

A csirkeszárnyak barnák voltak és fűszeresek, mint a brazil lányok, és az összes fenti jókat mártogattuk guacamoléba és sofritoba.

A brazil krumplitorta gyakorlatilag két réteg krumplipüré közé kerülő húsos-tojásos étel, amelyet sütőben össze kell sütni. Alapelve hasonló a mi rakott krumlinkhoz, csak éppen pürésített burgonya, darált hús és tőlünk eltérő fűszerek jellemzik. Laktató, finom étel, a gyerekeknek is nagyon ízlett másnap!

Engem meglepett, hogy az édességégek ennyire édesek. Úgy látszik dél-amerikai barátaink nemcsak a szirupos szappanoperákat kedvelik, hanem az igazán édes életet is. Nekem nagyon ízlett mindkét süti, de egy darabnál többet nem mertem volna bevállalni belőlük, mert nagyon tömörek voltak. Ettől függetlenül azért másnap is megkóstolgattam őket, hogy biztosan jól emlékszem-e...

Mindig jól emlékszem, minden ízre, illatra, hangulatra, ez a vacsora is biztosan sokáig tartó emlék marad!