Az Osztrák-Magyar Monarchia étkei - VV16

OMM, nem dúdolok, az Osztrák-Magyar Monarchiát emlegetném, mert az volt a legutóbbi vacsoránk témája. Jó választás volt, hogy télre hagytuk: ezek a laktató, gyomormelengető étkek pont a hosszú téli esték vidámítói, és a házi pálinkák meg a jóféle borocskák is, amik az ételek kíséretében szerepeltek (elég gyakran).

Urakhoz méltó módon ezennel személyzetet is alkalmaztunk - gyermekeim személyében - , akik hihetetlen profizmussal segítettek a tálalásban, felszolgálásban (a képen: pihenőben a pincérek). Meg kell, hogy mondjam, sokkal kényelmesebb volt a dolgom így, tudtak ezek az előkelőségek valamit! Emlegettük is őket gyakran, hisz a TOTÓ-ban is szerepelt Sissi és Ferenc József, és a Kétsas ihlette a menünkben is (Kaiserschmarrn), amivel körbejártuk az egykori Monarchiát.

Imígyen hangzott az étlapunk:

Előételek:

- Vinete, azaz padlizsánkrém Erdélyből

- Házi májpástétom innen a szomszédból

- Pick szalámi és mangalica májas - a Kasier's ből

- Szolvák brindza és füstöltsajt

Meleg előétel:

- Käsespätzle -a síeléseket felidéző osztrák sajtos galuska

Leves:

- Zellerkrémleves

Főételek:

- Bánáti rakott hús - nem nagy bánátunkra

- Kacsa mellye és combja zsemlegombóccal, káposztával és mindenféle földi jóval (dijóval)

Desszert:

- Császármorzsa fahéjas eperöntettel - más nem is lehetett volna

Nemcsak hangzatos, de legalább oly ízletes volt ez a sorozat, és nem kicsit tápláló, de mint említettem volt, kell ez télen a léleknek (a test formáinak kevésbé, de üsse kő!).

Az előételek eltüntetése közben jól megdolgoztattam a társaságot a TOTÓ-mmal, és el kell ismernem, most nem volt egyszerű, a gyerekeim meg is feddtek érte. A cél persze sosem igazán a pontgyűjtés, hanem a) a korábban egymást nem ismerő emberek összehozása, megbeszéltetése, és b) a témába illő érdekes, pluszinformációk terjesztése. Eddig minden vacsorából tanultam én is mindig valami újat, mert amíg a kérdésekre készülök, érdekesebbnél-érdekesebb dolgokat tudok meg az adott országról, térségről. A misszióm tehát nemcsak gasztronómiai, hanem kultúrális is, még ha minimál szinten is. A célt most is elértem, mire asztalhoz ültünk, már élénk társalgás folyt a síelős, erdélyi, osztrák, szolvák stb. élményekről.

Az előételekről még el kell mondanom, hogy mindannyiunk nagy kedvencét, a vinetét, kedves barátunk csíkszeredai édesanyja készítette: fán füstölte, fakéssel vágta a padlizsánt, ezt, biz', mi nem tudjuk itthon utánozni!

A sort a Käsespätzle, sajtos galuska, folytatta, amit - előrelátóan pici adagokban osztottunk - mindenki lelkesen lapátolt, és dícsért. A hagymakockáktól és friss, illatos petrezselytől pikáns, és a sima magyar galuskától eltérő, találó indító volt a meleg ételek között.

Az előételekkel kellemesen megágyazott gyomornak épp jól jött egy kis simogatós zellerkrémleves, amely színében visszafogott, állagát tekintve pedig kellemesen selymes, sűrű volt, finom átvezetés a komolyabb, nehezebb fogásokhoz.

Mert bizony komolyabb és nehezebb is volt a folytatás, de mennyire jó! Amikor barátném a telefonba diktálta a bánáti rakotthús receptjét, úgy tűnt, mintha valami musszakához hasonló étel lenne. Ránézésre valóban az, de ízében hamisítatlan magyar, valószínűleg a jó kis füstöltszalonnának, mangalica husinak, és magyar marhának köszönhetően.

/Csak mellékesen jegyzem meg, amire a totóban is rákérdeztem, hogy egyes abszolút magyarnak tartott ételek eredete egészen meglepő: a töltött káposztánk elődje a török szárma, a bableves osztják, a gulyás azerbajdzsán eredetű./ Nos, visszatérve a bánáti rakott húsra, telt, fűszeres ízű, igazi hétvégére való eledel; mi csak egy kis kockát szolgáltunk fel a vendégek kapacitását szem előtt tartva, de biztos sütök majd ilyet magunknak is egyszer.

A kacsa nekem személyes kedvencem, talán ezért is sütök gyakran, de most máshogy készítettem, mint szoktam. A hagyományos magyaros ételek miatt én is majorannával, borssal, köménnyel fűszereztem, mellé zsemlegombócot készítettem és vörösboros pároltkáposztát. Hogy mégis meglegyen a kedvencem, diós-mazsolás-aszaltszilvás almát is sütöttem a mellek mellett, és melléhajítottam még egy-két marék, szilvát, diót, mogyorót is, így aztán sós és édeskés körítésünk is volt.

Csoda, vagy a Jägermeister jótékony hatása, de elfért bennünk a császármorzsa is, ami a fiam szerint röviden: "király!", azaz pontosan Kaiserlich und Königlich fogás lett. Hogy ne teljesen mindennapi legyen, az eperlekvárt átrottyantottuk egy kis borral, szegfűszeggel és fahéjjal, és ezzel locsoltuk meg a morzsát.

Mindig azt hiszem, hogy az új vendégektől eltekintve újdonság, meglepetés már nem érhet a vacsorák során, de rutin ide vagy oda, most is szereztem tapasztalatokat. Nem árt többször is átnézni az étlapot és a vendéglistát, mert sikerült Zolit Péternek keresztelnem, és ez annyira belém rögzült, hogy egész este Péternek szólítottam őt. Az ételekkel már nem volt semmi fiaskó, és a másik új élmény tulajdonképpen nagyon pozitív volt: egy-két vendégem hajnali négyig maradt, ami azt jelzi, hogy jól érezték magukat, nekem pedig ez a legjobb visszajelzés, megerősítés. Folytatjom, folytatjuk...

"Vadat, halat, s mi jó falat..."

"Vadat, halat, s mi jófalat..." ettünk,
illetve elmentünk vadászni, hazavittük, megsütöttük és mind megettük

Mint egy csendélet, olyan lett az asztal. Valahol egy ilyen festmény kapcsán jutott eszembe a "Vadat, halat, s mi jó falat..." vacsora témája, és nem kellett a jelentkezőkre sokat várni. Arany János sorai másokat is megihlettek. Recept téren. Hihetetlen innovatív és lelkes főzőgárda állt most össze, hosszas levelezésben álltunk a recepteket illetően majd egészen fantasztikus, szinte festői menüsort kreáltunk. Már a szervezés során, az ötleteket olvasva összecsordult a nyál a számban, és nem csalódtam most sem.

Előételek - vad, hal, s mi jó falat ilyen sorrendben

- Vaddisznópástétom

- Zsályás sügér

- Kápia krém friss bagettel

Meleg előétel - nincs mit hozzátenni, enni kell, enni...

- Erdei gombák polentaágyon szirupos gesztenyével

Leves - igazi klasszikus, kihagyhatatlan

Fácánleves - sárga volt és (nem hápogott) nagyon intenzív

Főételek - kardjába dőlt hal és a ismét a cím (vad....falat)

- Kardhal kókusztejes barackmártásban

- Kacsamáj falatkák vajretken mentapesto-val

- Szarvasgerinc sós morzsás körtével és chilis csokoládészósszal

Desszert - hogy kerek legyen a sor (és a hasunk)

Sütőtök torta

...és természetesen a hozzáillő borok remek társaságban, mert mondanom sem kell ez is mindig elengedhetetlen része az élménynek

A társaság nagy megkönnyebbülésére most verset nem írattam velük, csak a szokásos TOTÓ-mmal dolgozatttam meg őket. Van ez a furcsa kényszerem, hogy mindig kutakodom egy kicsit, elmélyedek a témában, és reményeim szerint nemcsak ízekkel, hanem információkkal is gazdagítom a társaságot. Most egy gyerekkori illúziót romboltam le azzal a közlésemmel, hogy Bambi bizony nem őzike, hanem fehérfarkú szarvas (strandoló kislányoknak pedig üdítő). Megtudtuk, hogy Dél-Dakota címerállata a fácán (alapműveltség része, avagy 40 milliós kérdés lehet bármely vetélkedőben), és a dámvadak üzekedése arra megy, hogy minél jobb színben tüntessék fel magukat a nőstények előtt, mert bizony a tehenek keresik fel a bikákat, és a sikerességre utaló jegyek alapján választanak (mindig a nő választ!)

Míg ezeket megbeszéltük, szorgalmasan koptattuk az előételes tálakat, amin frissen fogott balatoni sügérek sorakoztak, fehérboros-zsályás mártással nyakon öntve, majd jött a vadak képviseletében a vaddisznó pástétom (meglepően könnyű, zöldséges felhanggal) és a jó falat, a kápiakrém. Színben, ízben tobzódtunk, és ez még tényleg csak a kezdet volt.

Meleg előételünk erdélyi származású vendégtől stílusosan polentán/puliszkán tálalt erdei gomba ragu, melyet szirupos gesztenyével bolondított meg. Illatos, sós, füstös, édes ízek keveréke, csodálatos folytatása az leőételeinknek.

Pihentünk, és a gyomrunkat is pihentettük illetve kényeztettük, jobban mondva simogattuk az ezután következő fácánlevessel. Nem véletlenül írtam az intenzív jelzőt, mert valóban mindenben az volt: intenzíven sárga, illatos, fácánízű, forró, tökéletesen illett a menübe, és a tányérjainkba.

Jöttek a finoman adagolt nehéztüzérek, a kardhal, kacsamáj és a szarvas.

A kardhal - nagy kedvencem! - szép mandarin színű egzotikus kókusztejes, barackos mártásban

zöld brokkolival nem csak ízében, de színeivel is élmény volt.

A kacsamájat korianderes cukorszirupba áztatott vajretken tálaltam, gyorsan kisütöttem és friss mentából készített házipestóval körítettem. A titok még a Jagermesiter volt, amit a szirupba is becsempésztem, és mindenkinek jeges pohárkában kínáltam a falatka mellé. Jól jött, pont kellett az emésztés segítés a szarvas előtt.

Szarvasgerincet kaptam szépet, azt pácolgattam fűszeres-olajos-pálinkás pácban, megsütöttem, és különleges körítést találtam ki hozzá. eredetileg sütőtökpürét akartam és chilis csokoládészószt, de mivel sütőtök torta jött desszertet kaptunk, a szarvashoz mégis mást ötlöttem ki. Gorgonzolás körtét sósvajas morzsával (az angol apple crumble ihlette), ami olyan jól sikerült, hogy a család egyértelműen leszögezte, hogy ezt fel kell venni a repertoárba (legnagyobb sikeremnek tartom, hogy még az is megette utolsó szemig, aki nem szereti a gyümölcsöt hús mellé).

A sorozat stílusos, őszies, kellemes befejezése volt a sütőtöktorta, ami egyszerre volt édes, és a sajtkrémtől pikáns.

Minden egyes vacsora kihívás nekem is. Minden egyes vacsora különleges megismételhetetlen élmény egyedi ételsorral, egyedi vendégkörrel, különleges, mindig más hangulattal. Már alig várom a következőt...

Receptek:

Gorgonzolás körte sósvajas morzsával

Hozzávalók:

1 kg illatos körte

2 kanál barnacukor

1 citrom leve

10 dkg gorgonzola

15-20 dkg sós vaj

15 dkg liszt

5 dkg búzadara

Elkészítés:

A körtét felkockázom, citrommal meglocsolom, hogy ne barnuljon meg, és kivajazott tűzálló tálba teszem. Megszórom a cukorral (én nádmelaszos sötétbarnacukrot használtam), és rámorzsolom a gorgonzolát.

A vajat a liszttel és a búzadarával összemorzsolom, és elosztom a körte tetején.

Kb. 200 fokon először 20-25 percig fóliával letakarva sütöm. A lényeg az, hogy a körte szépen level eresszen, és a cukor szépen elolvadjon. A fóliát leveszem, és tovább sütöm, amíg a morzsa szép színt kap. Nagyon érdekes, ahogy a cukor karamellizálódik, a sajt beleolvad a zamatos körtébe, és mindezt a sósvajas morzsa koronázza. Komplex íz, sültek mellé krumpli helyett százszor jobb.
Megjegyzés: ahogy említettem, nagy kedvencem, az angol apple crumble, ihlette, azt alakítottam át desszertből húsok mellé illő körítéssé.

Chilis csokoládé szósz

Hozzávalók:

10 dkg feketecsokoládé

1 csipet őrölt chili

1 csipet darált chilipaprika

1,5-2 dl vörösbor

esetleg egy kis barnacukor

Elkészítés:

A csokoládét megolvasztom, és rászóróm a chilipaprikát. Felöntöm vörösborral, és nagyon lassú tűzön besűrítem. Én 88%-os csokoládéból készítettem, és egy picit keserűnek találtam, ezért adtam hozzá egy kanál barnacukrot.

Megjegyzés: Erős ízű húsokhoz, főként vadakhoz illő mártás, de nem árt, ha valami pikáns, gyümölcsös körítés is kiegészíti a képet.

és

Szarvasgerinc, ahogy a papám készítette

Hozzávalók:

1,5 kg szarvasgerinc

2 dl olaj

balzsamecet

pálinka

Kotányi Vadpác

20 dkg füstöltszalonna

+ 1 dl vörösbor

Elkészítés:

A fűszerkeveréket (amit persze mi is összeállíthatunk ízlés szerint) összekeverjük az olajjal, pálinkával és balzsamecettel, és minimum 24 óráig ebben pácoljuk a húst., többször megforgatva. Sütés előtt megspékeljük a szarvast apróra vágott füstöltszalonna kockákkal, megsózzuk, ráöntjük a bort is és bacon szeletekkel lefedjük. Gyakorlatilag a páccal együtt, lefedett tálban, tepsiben forró sütőbe tesszük. Kb. 15 percig sütjük magas hőfokon, majd a sütőt alacsony lángra tekerjük, és hagyjuk a húst lassan átsülni (tűpróba!). Nekem most másfél óra volt, de ezt szarvasa válogatja.

Végül pirítani sem kellett, mert pont tökéletes volt a színe és az állaga is, a szalonna megpirult, így egyszerűen csak kivettem a sütőből, és hagytam egy kicsit saját levében állni.

Tálaláskor szeletekre vágtam, meglocsoltam saját levével, és a fent említett körtéval és csokoládészósszal tálaltam.

Testes vörösbor a méltó kísérője, ideális esetben a sütéshez használt bor.

Nyári nosztalgia

Nosztalgiáztunk: nyár = meleg, eszünk-iszünk, lazulunk. Sikerült. Még épp nem túl későn nosztalgemlékeztünk a nyárra, mert lassan a teraszon vigyorgó tök lesz az aktuális közéleti szereplő. Tegnap még sütött a nap, és este felvettem a nyári selyem csodámat (a férjem vette Velencében, mert nem volt egy rongyom se), így nemcsak az ételek és a hangulat, de a ruha is emlékeztetett a nyárra. A hangulat hamar forró lett a Bahama Mama (nagy fekete mama helyett kicsi szőke barátném és szőke férje készítették), és a Brazilian Macho (egykori bármixer interpretálásában) koktéloknak köszönhetően.

Őszintén szólva kicsit korábbra terveztem a nyári emlékek felidézését, de az élet és a babysitter hiány közbeszólt, így október végére került a vacsora, de nem bántuk. A napsütést és a kinti meleget az italok és a jó hangulat (vagy a koktélok teremtette jó hangulat?) pótolták, de én is igyekeztem kitenni magamért. Szokásos kis játékaim nem kevés derültséget keltettek a vendégekben; főképp a "mi a közös...?" kérdések nyomán érkeztek vicces válaszok.

A bemelegítés után szép sorban érkeztek a nyári utazásaink emlékei szóban és ételben, körbejártuk a horvát tengerpartot, egy-két olasz helyet, sőt a Bahamákra is "elutaztunk". Visszaérve, már itthon pihentünk, kávézni-sütizni osztrák sógorákhoz ugrottunk ki, s ezalatt el se mozdultunk az asztaltól, csak maximum a konyháig egy-egy új tányérért, villáért.

Nézzük mivel lettünk gazdagabbak tegnap:

Koktélok:

- Bahama Mama

- Brazilian Macho

Előételek:

- Braseolába tekert kecskesajt - nagyon olaszos

- Pepperoniba töltött kecskesajt - nagyon csípős

- Diós pecorino sajt mézzel - lágyan édes

- Besameles rákos pirítós - finoman fűszeres

- Pasta de Trieste -tiszta trieszti tészta

Leves:

Dalmát citromleves

Főételek:

- Fekete rizottó - igazán fekete

- Rác hal - igazán rác

- Jerk csirke babos rizzsel - igazán csípős!

Desszert:

Pischinger torta - roppanósan édes

Nézzük részleteiben, mert megéri elemezgetni.

Már megvolt a koktélos ember, mikor barátném jelezte, hogy a nyáron a Bahamákon jártak, és igazi, csak ott kapható hozzávalókat hoztak a Bahama Mama koktélhoz, így nem tiltakoztam ellene. "The more the merrier" (minél több, annál jobb), mondja a bölcs angol, legfeljebb még vidámabb éesz a társaság. Igazi illatos-kókuszos-rumos-ananászos koktélt kaptunk, hamar elvarázsolt bennünket.

A másik koktél alapanyaga a cukornád pálinka (Pitu) szintén különlegesség; friss, lime-os üdítő long-drink készült belőle. Isteni lime illata lett a kezünknek, ahogy csavartuk ezt a kesernyés zöld csodát!

A braseola (olasz marhasonka) személyes kedvencem, nálunk ritka csemege, bordó, omlós, ínycsiklandozó sonka, amin nem rontott a kecskesajt, sőt kiemelte, pikánsabb lett. A pepperoniba töltött olívás kecskesajtot piacon vettem egy kistermelőtől, nem olasz, de az lehetett volna akár. A sajtot azért öntöttem nyakon egy kis medvehagyma mézzel mert először Veronában ettem ilyet egy kis borüzletben. A csipős, erős sajtok vadságát finoman lágyítja a méz,és remek páros bor mellé. A pirítósok igazi olasz kenyéren érkeztek, guszta rózsaszín rákokkal és sokat ígérő fűszeres illattal. Hapci kutyánk se tudott ellenállni a csábításnak, két lábra állva megpróbált egyet elcsenni az asztalról, de nem engedtük neki, ahhoz azért túl jó volt! Különben is magyar pumi egyen magyar kaját, ki hallott már rákevő terelőkutyáról?

A trieszti tésztát már a nagy asztálnál ettük, s bár nem meleg előétel volt megadtuk neki a külön kistányér tiszteletet és a külön villát, meg is érdemelte. Sonkával, sajttal, fűszerekkel gazdagított tésztasaláta, tuti büfékaja is lehet.

A leves érdekes madártejre hajazó álcában érkezett, hisz a sárga lén fehér tojáshab felhőcskék ücsörögtek, de ez nem édes, hanem pikánsan savanykás, hideg leves, amit kellően megbolondított az enyhén sós pisztácia a tetején.

Jöttek a főételek, ami nekem is kihívás volt ezennel, hisz a családom nagy híve a fekete rizottónak, amit eddig még sosem készítettem. Utánajártam, és találtam tintahal tintát (Culinaris, kb. 500 ft), ugyanis ettől fekete az étel. Vicces volt, mert amikor a főzés végén a rizsbe kevertem a tintát a fülemig fekete voltam, és nem voltam benne biztos, hogy lejön rólam, de a víz oldotta, így mégsem indián csíkok ékesítették az ábrázatom, de még az ujjaim vége sem úgy nézett ki, mintha épp az imént vettek volna rólam ujjlenyomatot. Az étel titkai a) megfelelő rizottónak való rizs, b) keverni, keverni végig, c) alaplé halból (ez kissé macerás, de ettől igazi az étel), d) bor ki ne maradjon! A rizottó mellé sütöttem egy kis lepényhalat, de azért csak kicsit, mert sajnos csak kettőt kaptam, kóstolónak így is pont jó volt.

A rác hal, ahogy az igazi rácok készítik messze nem az a lecsós valami, ami itthon elterjedt, délvidéki rokonságomtól tanultam azt a receptet, ami nálunk családi kedvenc, és most itt is bevetettem a vendégeknek.

A Bahamákról - na jó, nem egyenesen onnan, hanem Budapestről - jerk csirke érkezett nagyon csípős, de annál ízletesebb kivitelben. Mellé még mungóbabos rizst is kaptunk, visszajöttek az ízek, amikkel a karibi vacsorán találkoztunk nem is olyan régen nyáron. Kismama barátnénk hasában táncot járt a gyermek a fűszerektől, de ő sem tudta abbahagyni ezt a finomságot.

Ezután visszatértünk a földre, azaz Európába, és osztrák desszertként pischinger tortát ropogattunk. Vicces, hogy oly sok egészen különleges dolgot ettem már, de ilyen tortát, amiért nem kellene olyan sokat utazni, még nem. Nagyon ízlett mindenkinek, csak annyi a titka, hogy ha kiskanállal, villával nem megy, akkor ne szégyelljük kézzel enni. Aztán meg el ne felejtsük az ujjainkat lenyalogatni. Én megtettem. Megint megnyaltam mind a tíz ujjamat vacsora után. És evvel nem voltam egyedül.

NYÁRI receptek

Sárgadinnye krémleves

Hozzávalók:

2 érett, illatos sárgadinnye

2-3 kanál barnacukor

szerecsendió

fahéj

curry

pár levél friss menta

1 dl tejszín

2 dl natúr joghurt

1 dl rosébor (elhagyható vagy lehet több is!)

Elkészítés:

A dinnyét félbevágjuk, belsejét kikaparjuk, és szeletekre vágjuk, majd meghámozzuk. A dinnyehúst kis kockákra vágjuk, és egy lábosba tesszük. Egy serpenyőben megpirítjuk, karamellizáljuk a barnacukrot, majd felöntjük a tejszínnel, és összeforraljuk. A dinnyét és a mentát botmixerrel pépessé zúzzuk, hozzáadjuk a tejszínt, a fűszereket, és a joghurtot. Ha gyerekek is eszik, ne öntsünk bele bort, de avval sokkal pikánsabb, izgalmasabb lesz.

A levest jól behűtjük, és mentalevéllel díszítve tálaljuk.

Grillezett tengeri hal a'la Korcula

Hozzávalók:

friss tengeri hal ( a halpiacról reggel; koránkelők előnyben)

1 fej fehérhagyma

1 csokor petrezselyem

friss rozmaring

tengeri só

2 citrom leve

olívaolaj

bors

Elkészítés:

A halakat megpucoljuk (én megkértem rá a halas nénit!), és lemossuk. Ezután besózzuk, meglocsoljuk az egyik citrom levével és olívaolajjal, és így tesszük hűtőbe a sütésig. A hagymát és a petrezselymet apróra vágjuk, a rozmaringot szintén beletépkedjük. A második citrom levét kifacsarjuk, hozzáadjuk a zöldkeverékhez az olívaolajjal együtt, majd megsózzuk, megborsozzuk a tölteléket, és a halak belsejébe töltjük. A halakat fogpiszkálóval össze lehet tűzni, de nem kell.

Ezután már csak meg kell sütni a nyárson, ami persze egyszerűbb, ha van halas kellékünk, de nekünk anélkül is remekül sikerült.

Finom hideg helyi fehérborral, salátával, és friss kenyérrel isteni vacsora lesz!

Megjegyzés: nem kevéssé ízletes változat a fügés-szerecsendiós-borsos töltelék. Az alappác ugyanaz volt, egyébként pedig helyi fügét szedtünk, és avval töltöttük meg a halat, különlegesen jó lett! Ehhez köretnek friss fügét és szintén friss kenyeret ettünk. Meg persze bort ittunk, mert a halra inni kell!

VV Karibi

Nos nem pont így ültünk, de fejben itt éreztük magunkat...
A mexikói vacsora után azt írta egy vendégem, hogy úgy érezte a fél világ ott ül az asztal körül, pedig akkor csak magyarok voltunk. Most a karibi vacsorán valóban több égtáj felől érkezett, igazi nemzetközi csapat jött össze (új-zélandi, amerikai, angol vendégek), és bár az időjárás nem volt karibi (azt valahogy nem sikerült megszerveznem), a hangulat, az italok, ételek abszolút idevarázsolták a szigeteket.

Kezdtük mindjárt egy kis Pina Coladaval, ami olyan volt kisesernyőstől, szívószálastól, mintha egy koktélkönyvből lépett volna ki, a "szállítók" nem győzték keverni az újabb, és újabb adagokat. Mi meg koktélospohárral nem győztük (arra még nem vagyok felkészülve), így én söröspohárból kaptam, de nem bántam, pont jó volt így is köszöntő italnak. "Kicsi vagyok, székre állok", így köszöntöttem a kis (nem is kis, nagyobb, mint rendszerint) társaságot, és a bemutatóban elmondottakra mindjárt rá is kérdezetem az első játékban. Legalább most tényleg figyeltek az emberek! Régi tapasztalatom, hogy bemutatkozáskor mindenki erősen koncentrál, hogy szépen, szabatosan elmondja a saját nevét, jó erősen megszorítsa a másik kezét (első benyomás, és társai), és ebbéli erőfeszítései annyira kimerítik, hogy a másik nevére már elfelejt koncentrálni, így nem sok marad meg a kapott információból. Ami szintén nem újkeletű tapasztalat, hogy bármilyen vegyes a társaság, mindig lehet találni közös pontokat, közös ismerősöket, kapcsolódási vonalakat, erre építve előbb-utóbb van miről beszélgetni. "Na, őket elvesztettük", jegyezte meg valaki az új-zélandi vendégekre mutatva, akik szinte egész este a közös gyökerek adta emlékekről beszélgettek. És ettek, és ittak. Mert volt mit, mondanom sem kell, ugye?

A karibi konyha pont olyan színes és változatos, mint az ottani virágok, emberek, befolyás érte innen-onnan a világból, így hol spanyolos, hol indiai beütést éreztünk az ízeken, de leginkább nagyon kellemes, enyhén csípős egzotikus ízhatást.
A következőkkel sikerült ismét sikeresen megbirkóznunk, azaz

Karibi menü:

Előételek:

- Mangós -kókuszos ráksaláta

- Beef patties, magyar neve: marha mancsok (olyan kis medvemancs formájuk van...)

- Sült rák fűszeres-lime mártással

Leves:

- Banánleves - de nem akármilyen!

Főételek:

- Dominikai csirkenyárs sültbanánnal és chutney-kkal

- Jamaikai csirke feketebabos rizzsel

- Chilis-lime-os vörös tonhal sofritoval

Desszertek:

- Caipirinha torta

- Dinnyesaláta

A megbeszélt előételek a rákos dolgok voltak, többek közt azért, mert a mangós-kókuszos saláta már megfordult nálunk, de olyan gyorsan elfogyott, hogy meg sem tudtam kóstolni. Most sem okozott csalódást, ahogy a kis sült rákok sem. Nagyon örültem a meglepetésképp érkezett "beef patties"-nek, mert én is szerettem volna még pont valami ilyesmit, csak már nem fért bele. Érdekes, hogy sok népnek van hasonló étele, de mindegyik egy kicsit más; ez most kellemesen csípős, remek koktélkísérő volt.

A leves hihetetlen érdekes ízvilágú különlegesség volt. Ha az ember nem tudja, hogy banánból van, bizony találgatni kell egy ideig, mert sós-fűszeres. Valahol nagyon mélyen ott kacsingat a banáníz, az állagán pedig egyértelmű (sűrű krémleves), de ugyanakkor a sós, currys, fahéjas, gyömbéres álca miatt sokáig találgatott, aki később érkezett, és nem tudta, mit eszik. Mostantól a banánleves is szerepelni fog a repetoáromon, ahogy a múltkor kapott dinnyelevest is elkészítettem már a családnak (így közvetve a gyerekek is profitálnak a vacsorákból).

A főételekhez a húsokat én készítettem, azért többfélét, hogy kipróbálhassak többféle pácot is, így került dominikai és jamaikai csirke is az asztalra. Először nem tudtam, jó ötlet lesz-e mindjárt a banánleves után a sültbanán, mint köret, de a csirke mellé az passzolt, ugyanúgy, mint az édeskés chutney-k is. A sültbanán bizony igazi sütőbanánból készült, amit a lelkes vendégem a Culinaris-ban talált meg, baconba csomagolt falatonként, és a sütőben (jó időben grillen az igaz!) sütött meg. Chutney-t autentikus receptek alapján amerikai barátném hozott kétfélét is (férje részben indiai származású), mindkettő krémes mártás jellegű, egyik édes, másik csípős. Én pedig egy darabos-roppanós gyümölcsöset készítettem, és nem vesztek össze a csirke mellett, sőt.

A jamaikai csirkecomb is elvileg a pácolás után kinti grillen az igazi, csak az időjárás nem hallott erről, ezért sütőben készítettem el, és így is remek lett. Nagyon finom volt hozzá az eredeti recept szerint feketebabbal készített rizs (bizony ez is nem kevés utánjárás eredménye), csak azt sajnálom, hogy óvatosságból először picike adagokat arktunk a tányérokra, így aztán nagyon sok maradt. Bár, nem is sajnálom, ma pont jó lesz ebédre.

A vörös tonhal úgy jött, hogy kardhalat szerettem volna, de pont akkor érkezett friss halszállítmány a Cora-ba, amikor befutottam, és egyszerűen ellenállhatatlan volt az a gyönyörű, tömör, vörös hús. Lime-al, chilivel és tengeri sóval pácoltam be a szeleteket, olajban kisütöttem, majd egy kis chilis ragut és készítettem mellé (habanero paprikával, gyilkos erős!), amit kevesen mertek bevállalni. Annál lelkesebben ették a sofritot, ami tulajdonképpen a karibi konyha egyik alappillére. Nyers hagymát, fokhagymát, paprikát, paradicsomot kell összeaprítani/turmixolni korianderrel és petrezselyemmel, picit megsózva. Köretnek, szósznak, bárminek jó, friss, finom, egyszerű elkészíteni, grillezett húsok mellé kitűnő.

Itt már kezdtünk lankadni, de jó, hogy hagytunk némi helyet a caipirinha tortának (édességnek különben is sokak szerint külön rekesze van), ami elvileg brazil származású, de "beengedtük" a karibi vacsorára. Lime-al, kókusszal készül, könnyű, üdítő torta, és kiválóan passzolt mellé a fűszeres dinnyesaláta.

Szerintem a kalózok, és Bob Marley is elégedett lett volna velünk, igazán mindenki kitett magáért, és valahogy eszünkbe sem jutott, hogy nem a csillagos karibi ég, hanem a felhős magyar van felettünk.

Mindenkinek köszönöm most is a sok színt, ízt és nevetést, amit tegnap idehoztak; nyarat varázsoltunk igazi karibi nyarat...(múlt héten kicsit egyszerűbb lett volna 35 fokban bár így volt igazi a kihívás).

VVV - Velencei Vadkacsa Vacsora

Mivel mediterrán vacsora már volt, gondoltam, konkretizálom egy kicsit a jelszót...Addig, addig gondolkodtam, míg a véletlennek, illetve barátainknak köszönhetően június elején Velencébe vetett a jósors, meg az evezhetnék. Igen, evezhetnék, hisz nem a hagyományos városnézős programba csöppentem, hanem a Vogalongára, amely egy sokezres résztvevővel rendezett hajós fesztivál: Így Pünkösd környékén színesbe öltözött emberek, különféle, tarka vízi járműveken a Szt. Márk térről ágyúszóra indulva körbeevezik a szigeteket, majd a Canal Grande-n a nézők tapsa és üdvrivalgása kíséretében végigcsorogva a Szt. Márk téren könyvelhetik el örömmel, hogy "ez jó mulatság, férfimunka volt". Én is megtettem, amit megkövetelt a haza, és a hajóskapitány (azaz lapátoltam, ahogy csak tudtam), és rögtön megjött az ihletem is: velencei - hajós - tengeres vacsora lesz! Az olasz ételek úgyis mindenkinél népszerűek, gyakorlatilag minden meghívott odavalósi ötletekkel állt elő. Háttérképnek is megvoltak a fényképek, most ezen sem kellett törnöm a fejem, és a friss élmény mindig nagy hajtóerő. Egyszer már megjegyezte valaki, hogy minden vacsora előtt el kellene utazni a helyszínre tapasztalot gyűjteni, de eddig csak az arab vacsoránál sikerült ilyen pontosan előtte teljesítenem az utazást. Nem tudom, mit szólna a férjem, ha elárulnám neki, hogy most karibi vacsorát tervezek?

De maradjunk Európában, pontosabban az Adria Királynőjénél; bennem leginkább a színek és a hangulatok maradtak meg, és ami a legszebb volt, hogy a Lagúnák Városát a vízről, saját hajóból fedezhettem fel. Teljesen más perspektiva. Tökéletes élmény.

A vacsora is teljesen más volt, mint a korábbi olasz illetve mediterrán vacsorák, és nekem ez is tökéletes élmény volt.

Mivel is tettük tökéletessé az esténket?

Íme a menü:

Welcome koktél:
- Bellini koktél - Velencében nem sikerült megkóstolni, ezt most bepótoltuk

Étvágygerjesztő falatkák, antipasti:

- Sárgadinnye pármai sonkával - kell, magyarázzam, miért?

- Paradicsom- mozarella nyársacskák - "gömbölyített" olasz zászló

- Mascarponés-diós mártogatós grissini rudakkal

Meleg előétel:

- Tintahal karikák paradicsomos szószban - na ilyennek kell a tintahalnak lennie

Leves:

- Sárgadinnyekrémleves - erre érdemes figyelni

Főételek:

- Vajhalfilé kapribogyóval sáfrányos rizottóval és grillezett zöldségekkel

- Rozmaringos bárányragu polentával és levendula zselével - ezek önmagukért beszélnek

Desszertek:

- Epermisu
- Narancssaláta

- Kávé cantuccini-vel vagy cantuccini vörösborral - kinek, hogy tetszett

Remek sorozat, könnyű nyári ételek, és tényleg érdekes módon abszolút különbözött a téli olasz vacsoránktól, ahol a nehezebb ételek (osso bucco, carbonara tészta) domináltak.

A Bellini koktél izgatott, mert egyszer láttam egy "10 kötelező dolog Velencében" című filmet a Travel Channel-en, és ott ezt is felsorolták, azóta akartam megkóstolni. Harry's bárjába nem akadtunk bele, de itthon most előállítottam, és a leírások, képek, nem kevésbé a visszajelzések alapján: nagyon jó lett. Színes, könnyű, üdítő.

A hideg előételek nem szorulnak magyarázatra, kellemes kísérői voltak a bemutatkozásnak, és a Totónak, aminek - gondolom nem kérdés - Velence volt a témája. (mellékelve)

A meleg előétel megér egy misét, annál is inkább egy kóstolást, illetve kipróbálást (a receptet még várom). A tintahal karikákról sokaknak a rágógumi (vagy autógumi?) állagú, ízetlen nyunya jut eszébe, de amit mi kaptunk, az valami egészen más volt. Még a (tinta)halat nem kedvelő vendég is megállapította, hogy ez igen! Omlós volt, puha (friss tintahalból készült), és a mártása sűrű, vörös, pont jól fűszerezett. Apró ropogós kenyérkével ettük, és ha nem lett volna annyi minden utána, biztos előállok egy bagettel, mert igazán avval lehetett volna tunkolni azt a csoda szószt, csak akkor túl hamar jóllaktunk volna. Egy másik vendég meg is jegyezte: "Ha csak ennyi lett volna a vacsora, már ezért megérte eljönni." Gondolom, a főzőknek ez kellő dicséret volt az estére.

Ezután tálaltuk a sárgadinnyelevest, amit direkt a halas fogások közé iktattam, hogy legyen valami jó kis kontraszt. Színben, ízben is kellemes ellentét volt a ragyogó vörös étel után a kellemes sárgás krémleves. Hát még amikor megkóstoltuk! A hosszasan ecsetelt elkészítésből annyi megmaradt bennem, hogy karamellel készült, ami finoman megbújt a tejszínes-joghurtos dinnye íz mögött, és az egészet remekül kiemelte a mentalevél, amit én szorgalmasan mindig újrapakoltam a levesem tetejére.

Főételnek - bevallom, már nem először - vajhalat választottam, önző módon, mert ez a kedvencem. Vajon sütve, egy kis citrommal, fehérborral és persze kapribogyóval páratlanul finom, most mindezt továbbfokoztuk egy sáfrányos rizottóval és grillezett vegyes zöldségekkel. Tarka, ínycsiklandozó és nagyon csúszós étel, sőt a hozzávaló fehérbor is jól csúszott mellé (a hal ugye inni akar, ha mi nem is).

A bárány nekem mindig is szívem csücske volt, és bár a közhiedelem szerint sokan nem szeretik, bonyolult beszerezni, elkészíteni stb., én most is belevágtam (a combjába). Nem is bántam meg! Vagy a vendégeim bevállalósok, vagy pont jókat hívok meg mindig, de eddig még mindegyik bárányt lelkesen fogadták, és még lelkesebben ették. Biztatok tehát bárkit, hogy merjen belevágni, hálás vendégváró még ha utána is kell járni (Magyar utcai török hentes vagy Flórián téri piac a beszerzési helyeim). A mediterrán jelszó miatt fehér hagymás-rozmaringos ragut készítettem sok fehérborral meglocsolva, de előző éjjel be is áztattam a báránykát egy kis fokhagymás tejbe, hadd szokja a gyűrődést, és ízesedjen előre. Polentával körítettem, ami olasztudor barátnénk szerint ünnepi körítés Olaszhonban, míg Erdélyben a szegényemberek mindennapi eledele. A nagy találmány még a levendulazselé volt mellé, amit nem én készítettem, hanem készen vásároltam, és pont azt a halványlila pluszt adta az egésznek, amitől mégis átfogalmazódott az egész étel. Egy vendégem attól tartott, hogy valami nehéz, tömős ennivalóra számíthat, ehelyett könnyű, illatos, nyárias fogással gazdagodott (duplán, mert repetázott is).

Nehéz ilyenkor desszertre gondolni, és felállni, hogy elhozzuk az asztalig, ezért is gondoltunk a szokásos tiramisu helyett epermisura, és ez is tejszínmentes változatban, hogy még könnyebb legyen. A narancs salátát már múltkor szerettem volna kipróbálni, de jó, hogy megvártam, mert ez a változat igazán megért egy kis várakozást: likőrrel, vaníliával bolondított narancs, még akkor is lemegy, ha már egyébként tele vagy. A cantuccinit (mandulás keksz) készen vettük, és nemcsak a narancssalátához illett, pont jól bevált a kávéba illetve a vörösborba mártogatva is.

Ismét éjfélig eszegettünk (valahogy elrepült az idő), és mi ugyan nem repültünk, csak szép lassan mozogtunk a végére, de remekül éreztük magunkat. Fényképeken és ízekben itt volt Velence, a tenger, olasz ízek és hangulat, személyében pedig sok jó magyar barátunk, aki ezt megosztotta velünk.

VV "Mediterrán" címszó alatt MEGLEPETÉS szülinap

"Jövünk, Totókám, teljes égszínkékben, tengerkékben!"- ez volt barátnénk első reakciója a kamulevelemre, amelybe a hitelesség kedvéért dress-code-nak azúrkék, türkizkék, tengerkéket írtam, és amelyet hat másik beavatottal együtt megkapott a Mediterrán Vacsorát szervezendő. Valójában ez volt a rövidebbik levélsorozat, hiszen cikáztak a levelek az igazi meghívottak és köztem az említett barátnőnk 40. meglepetés szülinapját szervezendő.


Az ötlet még télen merült fel, amikor törtük a fejünket, hogy is lehetne a őt meglepni, hiszen annyi meglepetés buli volt mostanában, hogy már szinte mindenki számít rá. Ha azon a hétvégén a férje mozizni, vagy sziklát mászni hívja ("Hozz azért egy magassarkú cipőt is tartalékba, drágám!"), tuti gyanakszik. És akkor beugrott: "Hiszen május 21.-én lesz egy Vadkacsa Vacsora, amire már januárban bejelentkezett, Akkor fogjuk meglepni! Eljön, mert megbeszéltük, főz, mert úgy szoktuk, és számít majd 6-7 ismerős-ismeretlen házaspárra, és egy jó kis vacsorára. Arra biztos nem, hogy a gyerekkori barátnői itt állnak majd borral a kezükben, egy torta mögött, amin 40 gyertya ég."
Beavattam a férjet az ötletembe, "Hurrá, tök, jó!"- volt a reakció, majd összeállítottuk a vendéglistát, és elkezdődött a konspiráció. Áprilisig altattuk az ügyet, akkor azonban felpörgött az ajándékötletelés, és részemről a vacsora-buli szervezés, mert ahhoz azért tartottam magam, ha már erre készültünk eredetileg, hogy mediterrán vacsora lesz. Csak éppen nem leülős, hanem büféasztalos. Ebben is van már tapasztalat, lassan már a zenés buli is rutinból megy. Így, mondjuk, egyszerűnek hangzik, valójában nagyon izgultam én is, meg a többiek is, de frenetikusan sikerült! ÉS a lényeg: SIKERÜLT!! Tényleg nagyon meglepődött az ünnepelt, abszolút bejött az elterelő levélsor, és a többi trükk is, pl. a tény, hogy még tíz nappal a szülinapja előtt jártunk; aztán, hogy megkértem a legjobb barátok egyikét-másikát, hogy "ne érjenek rá" azon a hétvégén, nehogy a vendéglistából egyértelmű legyen, ki jön itt össze; autókról is gondoskodtunk, hogy észre ne vegye az "illetéktelenül" itt tartózkodókat, stb. Nemcsak, hogy meglepődött, de meg is hatódott, keze-lába remegett, ezért én beszéltem (zöldségeket, mondjuk, mediterrán zöldségeket), és nem kevéssé sikeresen sült el a meglepetés ajándék is. Merem, tehát mindenkinek ajánlani ezt az "előretolt rajtaütést", mert majdnem 100%-ig garantált a meglepetés faktor.


Nos, összejöttünk, köszöntöttünk, ünnepeltünk, és persze ettünk-ittunk "mediterránul", sőt még hatalmasat táncoltunk is a végén. Mindehhez kegyesen hozzájárult az időjárás is, gyönyörű, meleg időnk volt, így stílusosan a szabad ég alatt, zöld környezetben ettünk, és a kinti teraszon mulattunk (szomszédokat és a vadkacsákat a Dunaparton előre figyelmezettem).


Most ugyan a hangsúly nem a vacsorán volt, de nem tudok önmagamtól megszabadulni, ezért most is részletes tervezet született az ételeket illetően, és ismét meghajtom a fejem a kivitelezők előtt, mert csodálatos ízekkel gazdagodtunk ezen alkalommal is (nem véletlenül szeretem a Vadkacsa Vacsorákat).



A MENÜ a következőkből állt össze:
Előételek:
Tapenade - fekete olajbogyó pástétom, tavaly már ettük, nagyon megszerettük
Ráksaláta - sajnos nekem nem is jutott, pedig állítólag csúcs volt
Fetás sült paprika saláta - erről is lemaradtam, pillanatok alatt elkapkodták
Tapasok - serrano sonkába göngyölt juhsajtkrémes falatkák; lehet, hogy pepecsmunka, na de...
Nizzai saláta - erről a vacsoráról nem maradhatott ki, minden könyvben szinte 1. oldalon van
Vitello tonnato - ez volt a kihívás, de nem hagytuk magunkat
Olajbogyós lepény - két tepsinyi tűnt el belőle, ez is a melegen ajánlott, kipróbálandók közé sorolható (mellesleg ezt hozta a szülinapos)
és melléjük kenyér helyett:
Focaccia - diós aszalt paradicsomos illetve rozmaringos változatban. Telitalálat mindkettő!

Leves:
Gazpacho - hideg paradicsom, zöldségleves. Ilyen melegben pont tökéletes, nem kell aggódni, másnap is jó!

Főételek:
Paella- spanyol mindentbele sáfrányos rizottó
Spárgás rizottó - krémes, fényes, spárgás, csudás
Mediterrán csirkecombfilé - sok zöldséggel tejszínes szószban
Rozmaringos tepsis krumpli - ez valahogy nagyon népszerű volt szintén
Parmezános töltött pulykamell - na ennek története van...

Desszertek:
Tiramisu - naná!, hisz ez a kihagyhatatlan
Mascarpone krém eperrel - lsd., mint fenn
Florentin - mert ez az ünnepelt kedvenc sütikéje
Narancsos-csokoládétorta - képében került az asztalra az ünnepi torta


Nemcsak ínycsiklandó ételsor így olvasva, de valóban nagyon szép (végre vannak hatásos képeim is, kösz, Marci!), és igazán finom dolgokra gondoljunk.


A tapenade-t azért kértem, mert egy tavalyi vacsorán már kipróbáltuk, és aki akkor hozta azóta is előszeretettel készíti vendégségekbe. Dél-Francia eredetű, zöld vagy fekete (ebből nekünk jobban ízlik) olajbogyóból, szardellából (sós!) készülő kence-fice; nagyon jó pirítóssal falatozni előételnek, bor mellé csúszkának. A receptjét a tavalyi "Nyugat-Európai körút" bejegyzésből megkeresheti, akit érdekel.
A ráksaláta most (csak a lányomtól tudom) dinnyével, mangóval készült, hangos dícséretek kísérték, ugyanúgy, mint a sültpaprika salátát. Abból legközelebb duplaadag kell, az biztos!
A vitello tonnato - borjú és tonhal izgalmas kombinációja, hideg olasz előétel, kísérlet volt a készítője részéről, és ismét, azt kell, hogy mondjam, sikeres, mert ezt is csak tálban láttam, aztán már csak az üres tálat.
Csoda helyes, és pont ideillő falatkák voltak a tapasok; papírvékony serranosonkában krémes, juhsajtos töltelék, némi rukkolával borzolva imitt-amott. A roséborunk mellé ellenállhatatlan volt.
Az olajbogyós lepénnyel már korábban találkoztam egy vendégségben, azért kértem az ünnepeltet, hogy azt hozzon, de most még jobban sikerült, mint akkor. A tésztája vékony és ropogós, a rásült sajt és bogyó, fura, de néhol szinte karamellás pluszízzel, nyári vacsorára tökéletes. Még jó, hogy két adagot hozott, mert azt hitte 14-en leszünk, és úgymond, biztos legyen elég. Hát, többen voltunk...meg is ettük mind.

Levesnek ilyen nyári vendégségre telitalálat a gazpacho, aminek több változata is ismeretes. A lényeg: hidegen összeturmixolt paradicsom, uborka, fokhagyma, áztatott kenyér, fűszerek stb. Nagyon üdítő, friss leves, biztos nem véletlenül találták ki a spanyolok.

Főételnek paella szerű rákos, zöldséges, sárfányos rizottó érkezett, amit viszont hidegen ettünk, és így is kiváló volt.
A pulykának pedig az a története, hogy azt álmodtam, hogy szétrobbant a sütőben. Nekem rendszerint bejönnek az álmaim (így születtek a Vadkacsa Vacsorák is!), és esezmbe jutott, hogy mi lesz, ha tényleg? Ezért előző nap elővettem a mélyhűtőből, és tényleg robbantottnak nézett ki, de csak azért mert elég nagy volt a hűtőfiókhoz képest, ahova múltkor betuszkoltam, és szanaszét szakadt a bőre. Nem éppen töltenivaló, pedig én parmezános töltött csirke (helyett pulyka, mert sokan vagyunk) recepttel készültem. Még szerencse hogy aznap este is jött vendég, így szétdaraboltam a pulykát, és a combokat, meg a mellét töltöttem meg, ahogy tudtam, a többi résszel a kutyák jártak jól leves formájában. Megjegyzem, isteni finom volt a combja és a töltelék, így másnapra eltettem a mellett, és hidegen szelve már abszolút tálalható módon nézett ki.
Hogy legyen elég húsunk (a férfiak mindig azt vadásszák, nem a salátákat, érdekes!), hoztam csirkecombfilét, és jó kis zöldségekkel, olajbogyóval tejszínes öntettel összesütve szintén remek partner lett a többi mediterrán finomság mellett. A krumplireceptet anno (vicces, de) a skandináv vacsorához találtam (Hasselback burgonya), azóta családi kedvencük, és most egy kicsit déliesítettem, így itt is remekül megállta a helyét (éljen a nemzetköziség!).
A spárgás rizottó készítését barátném egy olasz főzőtanfolyamon tanulta, és ha lehet, én is megtanulom, mert halétel mellé például, de így magában is csuda finom volt, nagyon eredeti.
És el is jutottunk a sokak által legkedveltebb édességszekcióhoz, ahol nálam a mascarpone eperrel vitte a pálmát. A tiramisu nagy kedvencem, de sokszor eszem, nyári desszertnek szerintem zseniális a könnyű, fehér mascarpone a roppanós piros eperrel. Csúnya módon nem illően tálkába mertem egymásra a kettőt, csak ki-ki ragadtam egy szem epret, és belemártottam a habos finomságba. Giccses reklámokban szokták az emberek az élvezettől behunyni a szemüket, majd az ujjukat nyalogatni, nos most forgathattak volna velem ilyen reklámot, mert több felvételre is futotta volna, ahogy itt álltam a tál mellett, és nyalakodtam.
A florentinre azt mondta a készítő, hogy nem mediterrán süti, de a barátnőnk nagyon szereti, hadd hozzon azt. Szerintem pont elment ide a neve alapján, miért is ne?
A csokitorta pedig a jó értelemben vett nehézbombázó volt, nagyon csokis, és mandulás, nagyon fekete és nagyon finom.

Mindehhez nem kevés, ámde könnyű bort ittunk, főleg rosé-kat, mert azok színükben is passzoltak a rózsaszín ajándékokhoz, amit adtunk, és nem elhanyagolhatóan ízükben is remekül passzoltak ezekhez az ételekhez. Továbbá, nagyon jól esett a melegben egy hideg pohár rozét szorongatni, márameddig szorongattuk és meg nem ittuk. Az én kedvencem a Mészáros Pinot Noir Rosé, aminek a címkéje ragadott meg először, de azóta, mióta megkóstoltam, már tudom, hogy az íze is mellette szól; nekem friss, epres, virágos, épp nyár elejére való könnyű iszogatós borocska. Meg kell még említenem a fiúk kedvencét a Rotburger nevű, Pilisvörösváron főzött házi sört is, aminek szűrt, és szűretlen, világos és barna változatát is lelkesen tesztelték a beavatottak.

Aztán mikor kellemesen lehűlt az idő, nekiálltunk táncolni, nehogy véletlenül fázzunk a szabad ég alatt. Nem fáztunk...
Másnap pedig sokáig aludtunk, és úgy érzem, nemcsak nekem maradt mindez igazán emlékezetes BOLDOG SZÜLETÉSNAP!


Itt jönnek majd a receptek, a képeken a focaccia,
a gazpacho

a vitello tonnato,

a mediterrán csirkecombfilé, és .

a fetás sültpaprika saláta látható.