Phűűűűű, most melegében írok, amíg szinte forró a parketta a talpaktól, és még nyomokban (maradékok és üres üvegek formájában) itt a Szilveszter. Úgy érzem, nemcsak a magam nevében állíthatom, hogy remekül mulattunk, mert a visszajelzések illetve a sok mosolygós arc, a tömérdek elfogyasztott étel (és valljuk be: ital), a jó zene nyomán pörgő párok és a megszámolhatatlan használt pohár arról tanúskodnak, hogy itt egy klassz buli volt, fergeteges évzárás.
Nagy szónak hangzik a "megvalósult álom", de ez a Szilveszter számomra valóban az lett, merthogy pontosan ezt álmodtam meg közel egy évvel ezelőtt. Abból a bizonyos álomból lettek a Vadkacsa Vacsorák, és nagy örömömre eljutottunk a Szilveszterig, ami pont olyan lett, ahogy megálmodtam: fantasztikus! (A kisfiam szerint kár próbálkozni, a bulit nem lehet leírni, ezt a hangulatot érezni kell! Ő benne volt nyakig, ő már csak tudja!)
Igyekeztem úgy is szervezni a dolgokat, ahogy az álmomban volt, az első jelentkezőkkel számokat húztunk, és így jutott rám Kína (Argentínát lepasszoltam, haha...), a maradék országokat pedig felajánlgattam a többieknek, így elkelt Oroszország, és Izrael is, és remekül elfért az asztalon a libanoni kebab a flódni mellett. Világbékét teremtettünk nagyon kicsiben.
Rémesen szégyenlem, de nem tudom képpel dokumentálni, mert a sok teendő mellett a fényképezésre nem volt időm, így az asztalról és az étkekről nem tudok képekkel szolgálni, pedig megér egy misét. Nos, mese lesz belőle...
Érdekes ez a mesebeli számdolog, de a vacsorákon mindig 7-en (hét házaspár) voltunk, mint a gonoszok, azaz 13+1-en, ami Totó, vagyis én. Most pedig 13 pár jött el, kell ennél szerencsésebb ómen? Én személy szerint nagyon szeretem a 13-as számot, tehát örültem a 26 vendégnek!!!
Ez 13 országot jelent, 13 különféle finomságot elviekben, gyakorlatilag túlszárnyaltuk önmagunkat, mert többen is hoztak többfélét, így se szeri, se száma nem volt a földi javaknak.
Leírni mégis megkísérlem, hogy az olvasók ízlelőbimbóit megkísértsem:
SZILVESZTER A VILÁG KÖRÜL MENÜSOR
- Magyarország: szarvaskolbász, mangalicaszalonna, különböző juhsajtok fatálon - tuti befutó, mindenkinek nagyon ízlett, végtére is magyarok lennénk, vagy nem?
- Oroszország: blini kis és nagyszemű (!) kaviárral - egy szóval: isteni. Én ugyan ötletként vetettem fel, de kedves beszállítóm komolyan vette utasításaimat, és csodálatos, abszolút autentikus blinit készített, amit megkent joghurtos tejföllel, erre jött a lilahagyma és a kaviár. Hmmmm.
- Erdély: vinete = padlizsánkrém. Nos, ez nem autentikus ízű, hanem az is volt, kedves barátunk Erdélyből itt telelő mamája saját kezűleg készítette. A titok állítólag, hogy nyílt tűzon, fán kell sütni a padlizsánt, innen a füstös íz.
- Libanon: kebab joghurtszósszal - igazi partikaja (és másnap is jó!). A forrás most is a Magyar utcai hentes, ha még valaki nem próbálta. A zászlón valóban cédrus akart lenni, bocsánat, ha nem volt felismerhető, Csontváry-val nem sikerült konzultálnunk.
- Argentína: empanadas - darált marhahússal töltött tészta. Minden elismerésem! Férfirmberek nagy kedvence volt, ízes, fűszeres, klassz választás. Én bezzeg, hogy kínlódtam álmomban az Argentína miatt; ezek szerint jobb kezekbe került a feladat.
- Spanyolország: tapasok- kicsit később érkeztek, annál gyorsabban keltek el! Gusztusos, mini falatok, csípős (húúúú, de csípős, jalapeno) meglepetésekkel. Nekem a juhsajtos-serrano sonkás volt a kedvencem.
- Thaiföld: mogyorós tésztasaláta, répás tésztasaláta - ideális kíséret volt a kínai húsgolyóknak. Ismét összehoztunk két nemzetet.
- Németország: krumplisaláta és sült kolbász. A készítő aggódott, hogy nem jó, de a kedves férje, eddig Németországban dolgozó orvos barátunk megnyugtatta, minden pénteken pont ilyen krumplisalátát kapott a kórházban ebédre. Ennél eredetibb tehát nem is lehetett volna ez sem! -
- Kína: ragacsos-narancsos csirkeszárnyak, szezámmagos csirkegolyók, szecsuani saláta. Mindkét husi ragadt, édes-csípős volt, és nagyon finom! A maradékot kitettem éjszakára a teraszra a hidegbe, ma akartuk megenni, de megelőzött egy bűn nagy fekete kutya az éjjel. Jóízűen befalta az egészet! Hát, nincs rossz ízlése!
- Algéria: datolyakenyér - tömör datolya és madulaíz, nagyon jó.
- Ghána - sült banán. A kinézete nem árulta el, hogy mennyire finom! Kicsit meglocsoltuk csokiszósszal, hogy egyes édesszájúaknak csábosabb legyen. Nekem nagyon ízlett, főképp táncszünetben jól jött gey kis plusz energia.
- Izrael - flódni. A "beszállító" szerint nagyon macerás az elkészítése, de sajnos, munka ide vagy oda, ki kell próbálnom, annyira ízlett a gyerekeimnek! Még a mákot messziről kerülő lányomnak is ízlett a mák része is. Tehát, hajrá izraeli zserbó, én valahogy így nevezném el.
- Franciaország - csokikrém. Erre rárepültek a lányok, mint a méhecskék, ott dongtak körülötte, el is fogyott.
+1: - India: lencsedahl. A vendégem rögtön ajánlkozott, hogy hoz lencsét éjfél utánra. Rendben, mondtam, de Magyarország már elkelt, hozz indiait. (Nem akarok ám ilyen diktátor lenni, csak hát a terv, az terv.) Szegény izgult a feladattól, de kár volt, mert Indiát megjárt barátunk szerint is tökéletes lett a levese, pont jól jött egy kis meleg leves; köszönjük, megérte fáradni vele. Pláne, hogy így elvileg gazdagabbak leszünk idén. (ha mással nem ízekkel, és tapasztalatokkal).
Meg kell, hogy említsem az italok közül a jó kis magyar barackpálinkát Soltvadkertről, aminek a legjobb bók egy lány szájából hangzott el: "Én sosem iszom pálinkát, na de ez! Kérek még egyet!"
Továbbá a már korábban említett németországi kalandból hazaérkezett barátunk meglepett minket három ötliteres(!) söröshordóval, melyek világos, barna és búzasört rejtettek, de nem sokáig, másnapra minden titkukat megfejtettük. Az étlapon mindenféle "A" betűs italokat ígértem a vendégeknek (a sör, a bor, a pálinka, ha valaki egészen véletlenül nem ismerné az ezeréves viccet), és tán ezeknek is köszönhettük a hangulatot, de a táncparketten is kitettünk magunkért! Fáradhatatlanul táncoltunk, és "felcsavartuk a szőnyeget is", merthogy csúszott. Előkerültek izgalmas partikellékek, azaz villogós ördögszarvacskák, parókák, boák és hastáncoskendők, hol ezen, hol azon láttam őket viszont; lám-lám nem is kell sok és már jelmezben vagyunk (jó ötlet farsangra).
Kicsit izgultam a zene miatt, mert mégsem élő zene volt, ahogy eredetileg terveztük, de a barátok azért is barátok, hogy CD-ket hozzanak, és segítsenek zenélni. Megtették, KÖSZÖNÖM!
Most is, mint mindig, el kell mondanom, hogy segítségetek, közreműködésetek nélkül nem jött volna létre ez az este. Mégegyszer köszi mindenkinek.
Végszó:
Enni jó. Jót enni még jobb. Jó társaságban jót enni a legjobb! Jövőre folytatjuk....
Nagy szónak hangzik a "megvalósult álom", de ez a Szilveszter számomra valóban az lett, merthogy pontosan ezt álmodtam meg közel egy évvel ezelőtt. Abból a bizonyos álomból lettek a Vadkacsa Vacsorák, és nagy örömömre eljutottunk a Szilveszterig, ami pont olyan lett, ahogy megálmodtam: fantasztikus! (A kisfiam szerint kár próbálkozni, a bulit nem lehet leírni, ezt a hangulatot érezni kell! Ő benne volt nyakig, ő már csak tudja!)
Igyekeztem úgy is szervezni a dolgokat, ahogy az álmomban volt, az első jelentkezőkkel számokat húztunk, és így jutott rám Kína (Argentínát lepasszoltam, haha...), a maradék országokat pedig felajánlgattam a többieknek, így elkelt Oroszország, és Izrael is, és remekül elfért az asztalon a libanoni kebab a flódni mellett. Világbékét teremtettünk nagyon kicsiben.
Rémesen szégyenlem, de nem tudom képpel dokumentálni, mert a sok teendő mellett a fényképezésre nem volt időm, így az asztalról és az étkekről nem tudok képekkel szolgálni, pedig megér egy misét. Nos, mese lesz belőle...
Érdekes ez a mesebeli számdolog, de a vacsorákon mindig 7-en (hét házaspár) voltunk, mint a gonoszok, azaz 13+1-en, ami Totó, vagyis én. Most pedig 13 pár jött el, kell ennél szerencsésebb ómen? Én személy szerint nagyon szeretem a 13-as számot, tehát örültem a 26 vendégnek!!!
Ez 13 országot jelent, 13 különféle finomságot elviekben, gyakorlatilag túlszárnyaltuk önmagunkat, mert többen is hoztak többfélét, így se szeri, se száma nem volt a földi javaknak.
Leírni mégis megkísérlem, hogy az olvasók ízlelőbimbóit megkísértsem:
SZILVESZTER A VILÁG KÖRÜL MENÜSOR
- Magyarország: szarvaskolbász, mangalicaszalonna, különböző juhsajtok fatálon - tuti befutó, mindenkinek nagyon ízlett, végtére is magyarok lennénk, vagy nem?
- Oroszország: blini kis és nagyszemű (!) kaviárral - egy szóval: isteni. Én ugyan ötletként vetettem fel, de kedves beszállítóm komolyan vette utasításaimat, és csodálatos, abszolút autentikus blinit készített, amit megkent joghurtos tejföllel, erre jött a lilahagyma és a kaviár. Hmmmm.
- Erdély: vinete = padlizsánkrém. Nos, ez nem autentikus ízű, hanem az is volt, kedves barátunk Erdélyből itt telelő mamája saját kezűleg készítette. A titok állítólag, hogy nyílt tűzon, fán kell sütni a padlizsánt, innen a füstös íz.
- Libanon: kebab joghurtszósszal - igazi partikaja (és másnap is jó!). A forrás most is a Magyar utcai hentes, ha még valaki nem próbálta. A zászlón valóban cédrus akart lenni, bocsánat, ha nem volt felismerhető, Csontváry-val nem sikerült konzultálnunk.
- Argentína: empanadas - darált marhahússal töltött tészta. Minden elismerésem! Férfirmberek nagy kedvence volt, ízes, fűszeres, klassz választás. Én bezzeg, hogy kínlódtam álmomban az Argentína miatt; ezek szerint jobb kezekbe került a feladat.
- Spanyolország: tapasok- kicsit később érkeztek, annál gyorsabban keltek el! Gusztusos, mini falatok, csípős (húúúú, de csípős, jalapeno) meglepetésekkel. Nekem a juhsajtos-serrano sonkás volt a kedvencem.
- Thaiföld: mogyorós tésztasaláta, répás tésztasaláta - ideális kíséret volt a kínai húsgolyóknak. Ismét összehoztunk két nemzetet.
- Németország: krumplisaláta és sült kolbász. A készítő aggódott, hogy nem jó, de a kedves férje, eddig Németországban dolgozó orvos barátunk megnyugtatta, minden pénteken pont ilyen krumplisalátát kapott a kórházban ebédre. Ennél eredetibb tehát nem is lehetett volna ez sem! -
- Kína: ragacsos-narancsos csirkeszárnyak, szezámmagos csirkegolyók, szecsuani saláta. Mindkét husi ragadt, édes-csípős volt, és nagyon finom! A maradékot kitettem éjszakára a teraszra a hidegbe, ma akartuk megenni, de megelőzött egy bűn nagy fekete kutya az éjjel. Jóízűen befalta az egészet! Hát, nincs rossz ízlése!
- Algéria: datolyakenyér - tömör datolya és madulaíz, nagyon jó.
- Ghána - sült banán. A kinézete nem árulta el, hogy mennyire finom! Kicsit meglocsoltuk csokiszósszal, hogy egyes édesszájúaknak csábosabb legyen. Nekem nagyon ízlett, főképp táncszünetben jól jött gey kis plusz energia.
- Izrael - flódni. A "beszállító" szerint nagyon macerás az elkészítése, de sajnos, munka ide vagy oda, ki kell próbálnom, annyira ízlett a gyerekeimnek! Még a mákot messziről kerülő lányomnak is ízlett a mák része is. Tehát, hajrá izraeli zserbó, én valahogy így nevezném el.
- Franciaország - csokikrém. Erre rárepültek a lányok, mint a méhecskék, ott dongtak körülötte, el is fogyott.
+1: - India: lencsedahl. A vendégem rögtön ajánlkozott, hogy hoz lencsét éjfél utánra. Rendben, mondtam, de Magyarország már elkelt, hozz indiait. (Nem akarok ám ilyen diktátor lenni, csak hát a terv, az terv.) Szegény izgult a feladattól, de kár volt, mert Indiát megjárt barátunk szerint is tökéletes lett a levese, pont jól jött egy kis meleg leves; köszönjük, megérte fáradni vele. Pláne, hogy így elvileg gazdagabbak leszünk idén. (ha mással nem ízekkel, és tapasztalatokkal).
Meg kell, hogy említsem az italok közül a jó kis magyar barackpálinkát Soltvadkertről, aminek a legjobb bók egy lány szájából hangzott el: "Én sosem iszom pálinkát, na de ez! Kérek még egyet!"
Továbbá a már korábban említett németországi kalandból hazaérkezett barátunk meglepett minket három ötliteres(!) söröshordóval, melyek világos, barna és búzasört rejtettek, de nem sokáig, másnapra minden titkukat megfejtettük. Az étlapon mindenféle "A" betűs italokat ígértem a vendégeknek (a sör, a bor, a pálinka, ha valaki egészen véletlenül nem ismerné az ezeréves viccet), és tán ezeknek is köszönhettük a hangulatot, de a táncparketten is kitettünk magunkért! Fáradhatatlanul táncoltunk, és "felcsavartuk a szőnyeget is", merthogy csúszott. Előkerültek izgalmas partikellékek, azaz villogós ördögszarvacskák, parókák, boák és hastáncoskendők, hol ezen, hol azon láttam őket viszont; lám-lám nem is kell sok és már jelmezben vagyunk (jó ötlet farsangra).
Kicsit izgultam a zene miatt, mert mégsem élő zene volt, ahogy eredetileg terveztük, de a barátok azért is barátok, hogy CD-ket hozzanak, és segítsenek zenélni. Megtették, KÖSZÖNÖM!
Most is, mint mindig, el kell mondanom, hogy segítségetek, közreműködésetek nélkül nem jött volna létre ez az este. Mégegyszer köszi mindenkinek.
Végszó:
Enni jó. Jót enni még jobb. Jó társaságban jót enni a legjobb! Jövőre folytatjuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése