Receptek - 2. vacsora

Assli Akhdar - petrezselyemsaláta

-8 csokor petrezselyemzöld

- 2 nagyobb paradicsom

-1 nagy fej hagyma

- 4 evőkanál búzadara

- 1-2 olívaolaj

- só, bors

- citromlé

A petrezselymet finomra vágom, és összekeverem az apróra vágott hagymával és a kicsi kockákra vágott paradicsommal. A búzadarát kevés vízben átkeverem, majd a vizet lecsurgatva róla, a zöldségkeverékhez adom. 2 órán át állni hagyom, hogy az ízek jól összeérjenek, és a dara megpuhuljon. Tálalás előtt meglocsolom citromlével, megsózom, és hozzáadom az olajat.

Megjegyzés: eszembe sem jutott volna petrezselymezöldből salátát készíteni, pedig a mi konyhánknak is fő alapanyaga. Nagyon friss, jóízű köret ill. előétel.

Hadid bamafsegy - joghurtos padlizsánsaláta

- kemény padlizsán

- 1 citrom leve

- 3-4 evőkanál olívaolaj

- 1 gerezd fokhagyma

- 4 dl joghurt

- oregano

A karikákra vágott padlizsánt besózzuk, meglocsoljuk citromlével, és állni hagyjuk. Összezúzzuk a fokhagymát, elkeverjük a joghurttal, amihez hozzáadjuk a sót, borsot és az olívaolajat, majd behűtjük. A padlizsánt most kockákra vágom, megszórom oreganoval és olívaolajon megsütöm. Ha megpuhult félrehúzom, és citromlével megöntözöm. Összekeverem a joghurttal és jól behűtöm.

Megjegyzés: pitával, vagy magos-rozsos kiflivel lehet tálalni. Meleg napokon önmagában is hűsítő, jó ebéd. Másnapra még jobb, mert összeérik. Lehet még feta sajtot és paradicsomot is hozzáadni.

Palesztin csicseriborsóleves

- 1 csésze favabab (éjjelre beáztatva) ill. mi esetünkben vöröslencse (nem kell áztatni)

-4 evőkanál olívaolaj

-2 hagyma

- 4 gerezd fokhagyma

-1 nagy paradicsomkonzerv, a levét tedd félre

- 1/4 csésze koriander

- csipet cayenne bors

- 8 csésze víz

- 1 csicseriborsó konzerv

-2 hámozott paradicsom

- oregano

- só, bors

Hevítsd fel az olajat egy nagy edényben, és puhíts meg benne a finomra vágott hagymát és fokhagymát. Add hozzá a paradicsomot, a koriandert és a cayenne borsot. Főzd lefedve 10-15 percig. Öntsd fel vízzel, és a paradicsomkonzerv levével, forrald fel, aztán add hozzá a fava babot/vöröslencsét. Csökkentsd a hőt, és kb. két órán át főzd a levest.

Öntsd bele a csicseriborsót, és a felkockázott paradicsomot, forrald fel újra, majd ismét alacsonyabb lángon főzd kb. 30 percig. Amikor kész, szórd meg oreganoval, és ízesítsd ízlés szerint sóval, borssal. Azonnal tálald.

Megjegyzés: a képen a tányérba helyezett mécses köré mertük levest a barátunk kérésére, de azért nem így kellett megennie. Látványnak mindenesetre klassz volt!

Receptek - 1. Vacsora

Tapenade
(6 főre)

- 300 g magozott olivabogyó (zöld vagy fekete)
- 8 szardellafilé
- 3 ek kapribogyó (sós levét mossuk le)
- 1 gerezd fokhagyma
- fél citrom leve
- tengeri ső, őrölt bors
- 180 ml olívaolaj

A hozzávalókat az olívaolaj kivételével turmixoljuk össze, vagy mozsárban törjük meg úgy, hogy még egy kicsit darabos állagú maradjon. Ezután fokozatosan adjuk hozzá az olívaolajat, amíg krémes állagú nem lesz. Friss bagettel nagyon finom!

A tapenade tulajdonképpen olajbogyókrém vagy pástétom. Olívabogyóból készül kapribogyó, szardella és olaj hozzáadásával. A dél-francia provance-i tapeno szó kapribogyót jelent. Több száz éve készytik már a franciák, és a világon mindenfelé kezd elterjedni, marseille-i kaviárnak is hívják. Franciaországban sokfelé kapható készen is, legjobbak a piaci olivás standokon árusítottak. fekete olajbogyóval készült változatát pedig provanszi fekete vajnak is nevezik.

Szubjektív megjegyzés: a társaságnak a fekete bogyóból készült változat ízlett jobban.


Quiche /sajttorta/

- fél csomag mirelit leveles tészta ill. friss, ha van időnk, kedvünk
- 2-3 tojás
- 2 dl tejszín
- 10-15 dkg aprított sonka vagy tonhal
- zöldségek
- 20dkg vegyes reszelt sajt
- só, bors, szerecsendió

A leveles tésztát kinyújtjuk, egy kerek tortaformába tesszük úgy, hogy pereme is legyen, és 200 fokon elősütjük. A tojást felverjük, összekeverjük a tejszínnel, reszelt sajttal, fűszerekkel, és beleverjük a húsos és a zöldséges alkotórészeket. Lehet benne spenót, hagyma, paradicsom, kukorica, borsó, gomba, gyakorlatilag bármi szerintünk megfelelő, otthon található zöldség. A hagymás-spenótos-tonhalas változat pl. nagyon jó, sonkához remekül illik a gomba és a borsó.
Az egészet készresütjük, és elvileg melegen esszük, de szerintem hidegen is jó!


Bonyolult francia hagymaleves

- hagyma
- 1 kg marhahús (leveshús)
- brandy
- fehérbor
-vaj
-friss kakukkfű
-babérlevél
- só, bors
- fejenként 1 szelet baguette
- semleges ízű sajt

A marhahúsből sűrű levest főzök (a húst ebédre fel lehet tálalni), és az laposan leszűrt levet félreteszem. A hagymát (1 fej vöröshagyma/fő) fél centis csíkokra vágom hosszirányban, és kivajazott üvegtálban, hagymánként további 1-1 teáskanál vajjal lefedve 200 fokos sütőbe teszem 1 órára. Ha a hagyma megpuhul, a fedőt félretolom, és további 1,5 órán keresztül barnítom. Amikor aranybarna, átteszem a lábosba és elforralom róla a folyadékot, majd vigyázva, hogy meg ne égjen, 3-5 percig folyamatos keverés mellett kis lángon karamellizálom. A letapadt, karamellizált réteget folyamatosan felkaparom és 1 dl brandy-vel felöntve jól összekeverem. Ha a brandy elfőtt, ugyanezt megismétlem 3-4-szer, ameddig teljesen sötétbarna nem lesz. ezután felöntöm a húslével, 0,5 dl fehérborral és hagymánként 0,5 dl vízzel, hozzáadom a kakukkfüvet, a babérlevelet, majd forrás után lefedve 30 percig főzöm. Sóval, törött borssal ízesítem.

A hozzávaló baguettet felszeletelem, és 200 fokos sütőben aranybarnára pirítom. Tálalás előtt a megpirított kenyérszeletekre szórom a reszelt sajtot és sütőben enyhén megfuttatom. A tányér aljára helyezem a sajtos pirítóst, és rámerem a levest.

Megjegyzés: nem csak az elkészítése bonyolult, de az ízvilága is; egészen különleges, a hagymalevesek királynője


Kacsamáj karamellizált vajretekkel és lilahagymával

- fejenként egy szelet kacsamáj
- 2 nagy vajretek
- 2 kis fej lilahagyma
- barnacukor, méz
- balzsamecet
- rozébor
- sokmagos, barna kenyér

Először a zöldséget készítjük el: felkarikázzuk a vajretket és a lilahagymát. A serpenyőbe barnacukrot szórunk, és megolvasztjuk, karamellizáljuk, rászórjuk a lilahagymát, majd a retket, meglocsoljuk egy kis balzsamecettel, és egy kis roséborral, majd addig pároljuk, míg a zöldségek megpuhulnak, és teszünk hozzá egy kis mézet is. A kenyeret (fejenként 1 szeletet) megpirítjuk. A kacsamájat kacsazsírban, de legalábbis fele zsír-feleolajban gyorsan megsütjük mindkét oldalán.
A pirítósra egy fátyolnyi zsírt teszünk, majd a kacsamáj szeletet, és megkoronázzuk az édeskés zöldségekkel. Csak egy leheletnyi őrölt bors kell a tetejére, és ehetjük.

Megjegyzés: a finoman omló kacsamáj az édeskés körettel emlékezetes ízélmény marad. Igyunk hozzá a készítéshez használt rosé-t!


Fokhagymás-tejes bárányborda

- bárányborda
- 3 gerezd fokhagyma
- tej
- friss rozmaring
- só, citrombors

A báránybordákat (fejenként 2-3-at) egy éjszakára, de lehetőleg egy pár órára sós, fokhagymás tejben pácoljuk. Sütés előtt leitatjuk róluk a nedvességet, és forró olajban (illetve vajban) mindkét oldalát megpirytjuk. A bordákat tepsibe helyezzük, megszórjuk citromborssal, friss rozmaringgal, a pácoláshoz használt tejet aláöntjük és 15-20 perc alatt kb. 180 fokos sütőben készre sütjük. Isteni!


Kakukkfüves burgonyagratin

- nyers burgonya
-vöröshagyma
- főzőtejszín
- vaj
- friss kakukkfű
- só

A burgonyákat (közepes méretből fejenként 2-3) éles késsel vékony szeletekre karikázzuk, és egy kivajazott sütőtálban egymáson elcsúsztatva szép kis oszlopokat készítünk belőlük. 4 főre 1 nagy fej vöröshagymát megpucolunk, szintén vékonyan felkarikázzuk, és a burgonyaszeletek közé imitt-amott, arányosan elosztva becsúsztatjuk a hagymaszeleteket. Az egészet megsózzuk, leöntjük főzőtejszínnel, és egy-két teaskanálnyi vajat is dobálunk a tetejére. megszórjuk kakukkfűvel, és 180 fokos sütőben kb. 40-45 perc alatt megsütjük úgy, hogy a burgony puha legyen, de szép, vörösesbarna színt kapjon.

Megjegyzés (enélkül már nem is megy): ízes sültekhez nagyon jó köret; a szeletelés macerás ugyan egy kicsit, de megéri.


Vajas-sonkás spárga

- fehér spárga
- feketeerdei sonka-
- vaj
- só

A spárga fás végét levágom, majd a burgonyhámozóval a fejéig meghámozom. Sós lobogó vízben (ami kb. 3/4-ig ér) megfőzöm, és kivajazott tűzálló tálba fektetem a szálakat egymás mellé. Megszórom apróra vágott sonkával, és apróra tördelt vajjal, majd sütőben egy kcsit mindezt összesütöm.

Megjegyzés: a spárga hámozása hosszadalmas, aprólékos munka, de fejedelmi körítés, érdemes dolgozni vele. Nagyon jó még csőben sütve, de ajánlom pirított morzsával is, akár ugyanehhez a bárányhoz. Létezik "Spárgabor", mi is megkóstoltuk hozzá, nagyon eredeti.

VV 2. -képek

A hangulatot aláfestendő közzéadok egy-két képet, az ételfotók majd a receptek mellé jönnek. A képeken látható:

- Az Asztal,

- Az Előételek, és

- A Társaság.

Az előző bejegyzésből kimaradt a tanulságok levonása, holott az "Ezeregyéjszaka meséi"-hez ez is hozzátartozik.

Tanulság 1.

Ha sok helyről áll össze egy ételsor, jobb, ha mindennek van saját, kinevezett gazdája, mert "sok szakács között odakozmál a leves".

Tanulság 2.

Sáfrányt csak olyan helyen áztass, ahol a lelkes segítség nem talál rá, és önti ki mosogatólé címén!

Tanulság 3.

Meleg helyen ne tárolj műanyag csomagolóeszközbe csomagolt akármit, de pitát biztos ne!

Tanulság 4. - és ez már túlmutat az előbbieken...

Az eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy mi magyarok, igenis belevaló népség vagyunk. Mondják, hogy lusták, élhetetlenek, kedvetlenek a magyarok, pedig ez nem igaz. Csak egy kell kis lökés, mondjuk egy jó ötlet, és szárnyalnak a projekt résztvevői. Számomra tényleg meglepő volt már az első vacsora alkalmával is, hogy mindenki milyen komolyan vette a "feladatát", illetve önkéntes vállalását, milyen alaposan, lelkesen készült, és milyen minőségi eredménnyel állt elő. Ha ezt most nagyban kivetítenénk az országra, képzeljük csak el, hogy végre megkapja az ország a neki kellő löketet, a lelkesítést, netán egy-egy ötletet, és akkor összekapjuk magunkat, és mindenki majd önmaga legjobbját nyújtja önmaga és mások örömére, hasznára. Hát, ezt kívánom magunknak, mindnyájunknak.

VV2 - "Forró Afrika" - arab-berber konyha

Most, hogy jártam Marokkóban, helyesbítenem kellene a főcímen, mert ez az Afrika nem is volt forró; előfordult, hogy kifejezetten hűvöskés volt az idő, kiváltképp reggelente. Nem gondoltam volna, hogy hiányozni fog a pulóver...Vettem hát szép marokkói kendőt, mindennek van jó oldala is.

Kicsit félve szerveztem az arab vacsorát, hiszen 4-5 napig ilyesmin éltem, féltem, hogy így telítődve nem tudom majd igazán értékelni a vacsorát, de hál' istennek tévedtem. Megint nagyszerű vacsorát kerítettünk a barátaimmal, igazi élmény volt végigenni az arab ételeket "magyar tolmácsolásban" is. Egyébként volt előnye is, természetesen ennek az útnak, hiszen autentikus élményben volt részem, és szereztem egy jó összehasonlítási alapot ("Most minden vacsora előtt elvisz az adott helyre a férjed"- kérdezte valaki, "Jó is lenne!"), és nem mellesleg alaposan feltankoltam friss marokkói fűszerekből. Elképesztő volt a résztvevők lelkesedése is, ami odáig ment, hogy egy barátném nem elégedett meg az arabkonyha.lap.hu- n talált sima petrezselyem ill. padlizsánsaláta elnevezéssel, és egy arab szótár segítségével nevet kreált a finomságoknak. Így lett a petrezselyemsaláta Assli Akhdar, azaz "eredeti zöld", a joghurtos padlizsán pedig Hadid Bamafsegy, azaz "bíbor vas". A tapasztalat tehát az, hogy csak kell egy eredeti ötlet, és sokaknak megindul a fantáziája, kreativitása, de erre még a végén egy gondolat erejéig visszatérek. most foglalkozzunk magával a vacsorával!

A mellékelt étlapból, gondolom. látszik, hogy megint nem kis kihívásnak néztünk elébe: 10 féle fogás megkóstolása állt előttünk, és mindannyian lelkesen végtunk neki a kalandnak. ha fotóról esetleg nem jól látszana, inkább leírom, miket ettünk:

Előételek:

- Articsókás humusz és sima humusz pitával

- Assli akhdar

- Hadid Bamafsegy (mindkettőt lsd. fenn)

- Kebab fokhagymás-joghurtos szósszal

Leves:

Palesztin csicseriborsó leves, a'la "fekete szemű menyecske"

Főételek:

- Marokkói citromos-mandulás csirke

- Marokkói hagymás-olivás borjú (mindkettő elvileg tajin, csak nem eredeti edényben)

- Sáfrányos kusz-kusz

- Damaszkuszi muszaka

(és akit ez még nem kusz-ált össze, pita)

Desszert:

- Umm Ali - tejes,remegős finomság

- Baklava - mézes,cuppogós ugyanaz

- Mentatea

(megjegyzés: milyen szépen elvannak ezek a különféle arab dolgok így egy étlapon)

Nos, állíthatom, nemcsak jól hangzik, de jó volt enni is!

A humuszok közül az articsókásat szavaztuk meg jobbnak, és a két meglepetés saláta valóban meglepően finom volt. Eddig nem is jutott eszembe petrezselyemből salátát készíteni, holott a mi konyhánknak is elengedhetetlen alapanyaga. A joghurtos padlizsánból hagytunk a húsok mellé is, ott is megállta a helyét. A kebab-ot barátném itt sütötte frissen (ez is a már említett török hentestől van!), és el kell ismernem jól tette, mert pillanatok alatt megsült, és így frissen volt ütős (pláne a fokhagymás joghurttal). Az előételek mellé marokkói képeket nézegettünk, és...

igen, most kell bevallanom a bakikat, jobb, ha mind a hármat egyszerre:

- a csomagolt pitát itthon nem hűtőbe, hanem a spájzban a szárítógép feletti meleg polcra tettem, ergo megpenészedett. Még jó, hogy más is hozott!

- a leves edényét nem ismertem, a szállító pedig az én indukciós főzőlapomat nem ismerte, és egyébként is képeket nézegettünk, ergo melegítéskor a csodafinom leves odakozmált, és nem volt másik, de megettük azért is!

- a sáfrányos kusz-kusz végül kurkumás lett, mert a mosogató mellett egy pohárkában ázó sáfrányomat a férjem (segítség képpen) kilöttyintette a lefolyóba, majd a poharat gondosan a mosogatógépbe helyezte, de volt kurkumám!

Szóval, térjünk vissza a levesre, ami a receptje és a füstös íz alatt sejlő ízei alapján bármikor ajánlható leveske, magyar ízlésnek is abszolút megfelel. Mi azt mondtuk rá, hogy így füstösen olyan autentikus, "arabos" (bocs, ha evvel valakit megsértek), mintha faszénen főztük volna (hát, szén az volt alatta).

A főételeknél azonban már figyeltem (kivéve a sáfrányra), és nem okoztak csalódást, még a férjemnek sem, aki elvileg látni se bírta a tajin-t és a répát, mert enyhén szólva telítődött vele Marokkóban. Eredeti "tajin"edény híján római tálban készítettem az ételeket, és teljesen eredeti fűszerekkel. A tajin vagy tagine egyébként egy széles, kör alakú agyagedény, kúpos fedéllel, és a zöldséges-fűszeres hús kvázi a saját gőzében párolódik meg benne. Készítik bárányból, borjúból, csirkéből, jellemzően egy-két hozzávalóval, azaz lehet narancsos-diós, répás-hagymás, fügés-mandulás stb. Sütőben, fedett tálban remekül elkészíthető, mint az ábra mutatja. Marokkóban nem nagyon kaptunk körítést hozzá, legfeljebb kenyeret/pitát, mi most pitával és kusz-kusszal ettük, illetve a damszkuszi muszakával, ami húsmentes, padlizsánalapú zöldségkörítés.

És akkor jött...a Tenkes Kapitánya helyett Ali Anyja, alias Omm-Ali és Baklava némi mentatea kíséretében, hogy könnyebb legyen emészteni. Most mit mondja, mennyei volt mindkettő, mozdulni azonban nem nagyon tudtunk az asztal mellől,miután őket is rendesen megkóstolgattuk. Állítólag Omm-Ali függőséget okoz, de ezt csak azért nem tudtuk meg, mert a desszertre már kevés helyünk volt.

Átvonszoltuk magunkat a nappaliba a párnákra (úgy láttam az arabok is szívesen teszik ezt), és még megnéztük a Marokkóban rögzített hastáncosnős video-kat, hogy teljes legyen a kép és a hangulat. Az volt.

Folytatás: skandináv vacsora. Ez érdekes lesz, mert tapasztalatom csak az IKEA-ból van.

P.S:: a receptek tényleg jönnek hamarosan...

1. Vacsora - Nyugat-Európai körút

Minden elképzelésemet felülmúlta az első vacsora! Már a menüsorból láttam, hogy valami nagyon jónak nézünk elébe, és nem csalódtam (a résztvevők reakcióit látva és hallva, ők sem.)
Pontosan ez lebegett a szemem előtt: különlegesen jó ételek, jó minőségben elkészítve, egy kicsit máshogy, mint a mindennapokban.
Úgy vettem észre, mindenki nagyon komolyan vette a "feladatát", és valóban kitett magáért. Azt nem gondoltam volna, hogy egy hétfogásos vacsorát gond nélkül végigeszem, de sikerült úgy adagolni és időzíteni, hogy mindennek jutott hely. Ha lehet ilyet mondani "igazi francia vacsora" volt, majdnem éjfélig eszegettünk.
Az előételek kóstolgatása közben kicsit megdolgozattam a társaságot, sajtokról, italokról vetélkedtünk, és megtudtam, hogy:
- az ököruszály: folyami katasztrófát okozó gondatlan hajóvonták
- a pityóka: Pityó János burgonyatermelő gyermeke
- a bélszín:... egyhetes osztrák tehénfarmon eltöltött német nyaraló átalakult hámrétege

és megszületettek az est versei (adott rímpárokból), amit a beszámoló végén olvashattok.

Nem csigázom az olvasókat tovább, a menü a következőképpen állt össze:

1. Hideg előétel: Tapenade - olajbogyó pástétom kapribogyóval, szardellával friss, ropogós kenyéren
2. Meleg előétel - Quiche - spenótos és tonhalas
3. Leves - "Bonyolult" francia hagymaleves
4. Meglepetés - Kacsamáj karamellizált vajretekkel és lilahagymával nyolcmagos pirítóson
5. Főétel - Fokhagymás-tejes bárányborda kakukkfüves burgonya gratin-nel és spárgával
6. Desszert - Csokoládés brownie narancs mártással
7. Sajtválogatás
+ csokimemory-t játszottunk belga pralinéval az ottmaradók örömére.
Mindenhez gondosan hozzáválogatott bort ittunk, az előregondolkodók biciklivel illetve taxival jöttek!
A meglepetést és a főételt azért nem dícsérgetem, mert én követtem el a spárga kivételével, amit a gondos "szállító" helyben készített el, hogy teljesen friss legyen.
A többit viszont nem hagyhatom megjegyzés nélkül:
-A tapenade meglepő sós-pikáns finomság, ragyogóan passzolt hozzá a friss baguette; a fekete olajbogyóból készült változat bizonyult a népszerűbbnek;
- A quiche számomra ismert volt, forrón érkezett, és nagyon hamar elfogyott, ez mindent elmond róla;
- Először nem lelkesedtem a hagymaleves ötletnek, mert gyakran főzök én is, na de nem ilyet! A neve is elárulja, hogy hosszadalmas (3-4 órás) elkészítést igényel és nem szokványos hozzávalókat (sherry), de olyan ízbomba, ami megéri a vele töltött időt!
- Nem hagyhattam ki a kacsát, még ha házi is, hisz ez volt az első Vadkacsa Vacsora. Reggel a piacon döntöttem el, mivel készítem el, a vajretek volt a leghívogatóbb.
- Bárányt a Magyar utcai török hentesnél érdemes venni, a bordát, combot előre kell megrendelni, de megéri. Nagyon gondosan tisztított, csodás minőségű és ízű hús. mellesleg, sokféle török és arab konyhához illő kellék is kapható ott.
- A brownie ugyan nehéz és tömör is lehet, de így evvel a kesernyés narancsmártással kimondottan üdítően hatott, igazi desszertkorona volt a vacsorához,
- nem beszélve a nagyon gondosan összeválogatott sajtkóstolóról! A hét sajtcsalád mindegyikének rangos képviselőjéhez volt szerencsénk (sajnos a melléjük hozott spanyol bor a borhűtőben landolt, így "be kellett érnünk" magyar borokkal a sajtok társaiként).
A receptek később jönnek...
Sajnos, be kell vallanom, annyira igyekeztem, hogy minden rendben menjen, hogy elfelejtettem fényképezni, illetve nem volt rá időm, mert vagy ettem, vagy ittam, vagy beszélgettem.
Mindezek után kíváncsian várom, hogy fog sikerülni a második (arab) vacsora, de ha csak fele ilyen jó lesz, akkor is jól járunk. Persze, biztos nem lesz "csak" fele ilyen jó, szerintem egyre jobbak leszünk...

Melléklet: a versek

1. Tegnap vettem kettő spenót
főztem vele egy kis lecsót.
Miért is vettem volna halat,
Ami nekem kedves falat.
Hiszen nem vagyok én német,
Elvesztettem az e-kémet.
Kezemben már nincsen szálka,
Mert ezt nyalja kutyám, Málna.

2. Vacsorára rántott karaj,
Sokkal inkább, mint a paraj.
Kenjél reá egy kis vajat,
de utána mossál hajat!
De miért nincsen itthon kenyér?
Üres a kamra, mint a tenyér...

3. Duna vizén bánatosan ringatózott egy sajt,
Lyukaival nem nem fogta a reá váró nagy bajt.
Arra jött egy német huszár, ás azt mondta. Komm doch te ló (Komló)
Erre ő azt felelte: Bendőm üres, kongó.
Megtöltené gyomromat a zabkása leves,
és hírt ad erről az RTl Heti HEtes.
Nem kell nékem már több hurka,
Gyere fussunk versenyt Gyurka.

A TERV, illetve csupa kisbetűvel: a terv

Kisbetű, mert nem 100%-kos, hiszen változhat, de kiindulópontnak nem rossz. Mint említettem, nehéz egy évre előre tervezni, és még nehezebb a világ rengeteg remek konyhája közül 12-t kiválasztani, de eleve rugalmasan álltam a projekthez. "Ember tervez, Isten végez", az időpontok sincsenek kőbe vésve, és közkívánatra akármilyen egyéb vacsorát is zervezhetünk, de egy eredeti sorozatot azért összeállítottam.

Íme:

2010.04.24. - "Nyugat-Európai körút" - ebbe sok minden belefér pl. holland sajt, belga csoki (nyam-nyam), finom francia étkek; a német konyhát kolbászostul, söröstül mellőzném

2010.05.29 . - "Forró Afrika" - nem éppen gnupecsenye, vad elefántfül, inkább arab-berber konyha, a hozzávalókat könnyebb "levadászni"

2010.06.26. - "Északi fény" - skandináv vacsora; talán nemcsak svéd húsgolyó lesz

2010.07.31 - "Down Under" -ausztrál BBQ; nem mintha az Aussie konyha híres lenne...

2010.08.28. - "USA", még mindig BBQ, hisz nyár van

2010.09.25. - "Szüreti Lakoma" - szóló szőlő, csengő barack, almás-szilvás ételek (hússal, nehogy a férfiemberek izguljanak), és a borról se fogunk megfeledkezni

2010.10.30. - "Bella Italia" - tésztaparty, személy szerint ez a kedvencem így látatlanban

2010.11.27. - "Titokzatos India" - a titok abban rejlik, hogy csak kicsit vagy nagyon erős-e

2010.12.31. - "Szilveszter a világ körül" - na, erre gondoltam elsőként, ebbe minden belefér

2011.01.29. - "Viva Mexico" - nem a Palapa étlapjára számítok, hanem annál sokkal jobbra

2011.02.27. - "Farsang!!" - húskedvelők előnyben + fánk minden mennyiségben

2011.03.26. - "Böjti étkek" - nos, ez az igazi kihívás!

Az elképzelésem az, hogy "piknik" alapon dobjuk össze a vacsorát, de a helyszín nálam van. Úgy gondolom, hogy minden hónap elején írok egy "figyelmeztető" levelet a korábban érdeklődést tanúsítóknak, és akkor pontosítjuk, ki tud illetve szeretne jönni, és mit hoz. Mindig részletesen megbeszéljük, ki hoz előételt, főételt, levest stb., nehogy csak édességekkel kelljen elcsapni a hasunkat, vagy éppen ússzunk a levesben.

Meglepetésként mindig készülök majd valami programmal, szórakoztatással, ami lehet film, vetélkedő, de legalább jó kis passzolós zene (amire táncolni is fogunk?).

Röviden ennyi, hosszabban pedig minden egyes vacsora után lásd a beszámolót. Igyekszem majd képekkel is illusztrálni a mondanivalómat, hogy ha esetleg a szavaim nyomán nem indul be a nyáltermelés, akkor a vizuális típusok is el tudják képzelni, miről beszélünk (és miket ettünk.) Szeretném minden alkalommal begyűjteni, és aztán közzétenni a recepteket, hogy minden érdeklődő kipróbálhassa, mi minden jónak voltunk részesei. A recepteket szép sorban feltötltöm majd a blogra, keresgéljetek nyugodtan.

A képen pedig a helyszín nyáron és télen, legközelebb már ételfotók is jönnek!

Vadkacsa Vacsorák - az ötlet

Ha jó alvó lennék valószínűleg egy csomó klassz dolog nem történt volna meg velem az életben. Sajnos (vagy mégsem?) elég felszínesen alszom, sokat álmodom, és gyakran emlékszem is az álmaimra. Így született meg a "Szilveszter a világ körül" című buli ötlete.
Álmomban a meghívottaknak egy-egy országot kellett húzni a viéágtérképről, és onnan származó ételt-italt vinni. Nekem főtt a fejem Argentína miatt ("Honnan szerzek argentín marhát?"), de csak magyarosra cserélhettem volna, mert épp Magyarországot nem húzta ki senki. Az nem jelentett elég kihívást. Nos, az álam hosszú, volt, részletes és nagyon érdekes, sajnáltam felébredni belőle. De még jobban sajnáltam, hogy a Szilveszter olyan messze van, mert azt rögtön eldöntöttem, hogy pont ilyen bulit fogok szervezni. És akkor beugrott a nagy ötlet: "Minek is várjak addig? (február volt, hideg, ködös és szomorú). Szervezek havonta egy nemzetközi vacsorát mindig más-más témában!" Elkezdett pörögni az agyam, jobbnál jobb elképzeléseim támadtak, kiket hívok meg, milyen országok kajáit főzzük, hogyan, mikor rendezem a vacsorákat stb. Le is ültem, és egy évre előre kitaláltam (többé-kevésbé) minden hónap utolsó szombatjára vacsorákat a "világ körül". Nehéz kiválasztani, hogy éppen hova utazzon képzeletben és ízekben az ember, de összeállt egy lista. Már csak a barátaim, ismerőseim, rokonaim e-mail címeit kellett összeírnom, és elküldtem a MEGHÍVÓT a Vadkacsa Vacsorákra.
Hogy a Vadkacsa Vacsorák név mikor ugrott be, nem emlékszem, de sokakat beugrattam vele, mert azt hitték, hogy majd vadkacsát eszünk arabul, franciául vagy oroszul. Nos, az utcánk neve Vadkacsa utca, és örömmel gyönyörködünk a Dunán úszó kacsákban, nem célom levadászni őket (bár elismerem, nincs ellenemre egy jó vadkacsa sült, minő képmutatás!).
Izgatottan vártam a visszajelzéseket, de nem csalódtam, lelkes válaszok özöne érkezett vissza. Naná, főzni, de legalábbis jó társaságban jókat enni mindenki szeret. Mi nem TV-ben nézzük, ahogy mások esznek-isznak-beszélgetnek (Vacsoracsata), hanem mi magunk műveljük mindezt mindannyiunk örömére (és kilóinak növelésére). Való élet kontra virtuális valóság. Szerintem, mi vagyunk a nyertesek!