Jubileumi VV - Régi magyar étkek...

...régi magyar barátokkal. Ezt írtam az étlapra. Úgy alakult, hogy szinte homogén szentendrei társaság jött össze, de azért sikerült most is - mindannyiunk örömére - új vendégeket is toborozni. lassan olyan lesz ez, mint az esküvős angol mondás ("Valami új, valami régi, valami kölcsön, valami kék") ránk szabva: valami új étel (nem is egy), valami régi ismerős társaságában, valami új vendéggel tarkítva, valami kölcsön edény pedig mindig itt marad.

Sokkal kevesebb időm van manapság szervezni, de a rutin azért segít, így igazán jó társaságban, nagyon jó hangulatban, remek ételek elfogyasztásával méltón ünnepeltük azt, hogy immáron pontosan két éve havonta egyszer Vadkacsa Vacsorázunk. Most sem ettünk vadkacsát, sajnálnám őket, jobb nézni, ahogy itt úszkálnak a ház előtt a Dunán. Ettünk viszont valami újat (bálmost, ki tudja mi az?), régi ismerősök társaságában, egy-két új vendéggel bővülve, TOTÓ-val körítve, ahogy szoktuk.

Első nekifutásra erre a vacsorára nem találtam ki cimkét, csak annyit kértem barátnéimtől, hogy mindenki azt hozza, amit a legjobban tud főzni. Na, ettől megremegett a lábuk, ezért inkább előhúztam a régi ötletem, ami tavaly nem valósult meg: "régi magyar étkek". Tulajdonképpen, vicces, hogy végigettük a világot, de magyar vacsora még nem volt, épp itt volt az ideje annak, hogy előbányásszunk egy-két régi magyar receptet, és ezzel jubiláljunk. Igyekeztem azért lazábbra venni a menüt, mert ha minden igazi magyaros dolgot előveszünk, akkor garantált a gyomorrontás, de legalábbis a mozgásképtelenség a vacsora után. Elgondoltam, hogy némi törpörtyűs és kolbászos bemelegítéssel gulyáslevesezünk, halászlézünk, majd pörkölt és töltött káposzta után túróscsuszázunk, mákosrétesezünk, aztán begurulunk az asztál alá, és kifekszünk. Ehelyett a következőket ettük végig szép sorban:

őElőételek:

- Medvehagymás buci kacsamájpástétommal- házi buci, házi pástétom, ahogy kell

- Magyaros hidegtál - azért a töpörtyűt, kolbászkát nem hagyhattuk ki jóféle hagymákkal

Meleg előétel:

- Füstölthússal töltött burgonya - csak egy felet, hogy maradjon hely a folytatásnak, de remek falat

Leves:

- Erőleves tokajival Gundel módra - igazi kihívás a főzőnek, öröm az evőnek!

Főételek:

- Konfitált kacsacomb diós sült almával - káposzta helyett könnyed körítés a bombajó kaja mellé

- Zöldséges marhasült bálmossal - ez volt a rejtélyes Jókai kedvenc körítés

Desszert:

- Fahéjas-kapros-túrós pite - igazi dédi recept, különleges, finom süti

- Mákos guba - megunhatatlan, vettünk belőle egyszer, kétszer...sokszor

Indítottunk (meg zártunk) egy kis házi pálinkával, és végigettük ezt a nem rövid ételsort derekasan (derékbőséget bővítve), lelkesen, jóízűen.

A hidegtálat én kértem, mert nem vagyok ugyan kolbászevő, de a hungarikum az hungarikum, és a mangalica töpörtyű meg a gyulai egy kis hagymával szinte kötelező tételek voltak. Jó, hogy jöttek mellé a medvehagymás bucik, és a kacsamáj szintén kihagyhatatlan; ha vendég nem hoz, én készítek, kacsavacsi, vagy mi?

A meleg előétel közben még Tabu-t játszottunk, kicsit körbejártunk, "kibeszéltünk" egy-két magyar ételt.

Nagyon kíváncsi voltam a levesre, mert a receptjét olvasva éreztem, hogy különlegesen jó lehet, de nem kis kihívás az elkészítése. Csak belegondoltam, hogy húsleves darálthússal tojásfehérjével, biztos jól írják? Tudnak valamit Gundelék, jól írták. Isteni volt! Kedves barátném megdolgozott vele, ahogy a másik leány a kacsacombokkal is jó hosszasan, de megérte az is a fáradozást (sütögetést) - leomlott a hús a csontról. Elég volt a villánkra omolnia, gyorsan bekapkodtuk, és a diós-sajtkrémes töltött almák is mind egy szális eltűntek. A gyerekeimnek már csak mesélni tudtam, hogy egyesével cakkozták az almák széleit, olyanok voltak, mint megannyi virág.

A bálmos receptjét egy régi magyar ételekkel foglalkozó cikkben találtam egy Magyar Konyhában Jókai egykori kedvenc ételei között. Elzarándokoltam házi tejért, vajért, tejfölért, csodálatos, egyszerűségében ízletes körítés lett a gazdag, fűszeres marha mellé.

Itt azt hittem, nem tudunk egy falatot sem lenyelni majd, de a desszertnek "külön rekesze van" állítják a gyerekek, és igazuk van. Az első hallásra meglepő fahéjas-kapros-túrós pite nagyon izgatott, és én magam is meglepődtem rajta, de a mákos gubából nem csak ettem, de repetáztam is. A titok állítólag az, hogy nem sima tejjel, hanem madártejszerű tejjel volt leöntve a kifli. Még utánajárok pontosan, és továbbadom. A receptet. Az élményt, a hangulatot, ízeket nem tudom továbbadni, el kell jönni, és megtapasztalni. Aki már járt itt, tudja.

MOst tényleg be fogom írni a recepteket hétvégén...