Most, hogy jártam Marokkóban, helyesbítenem kellene a főcímen, mert ez az Afrika nem is volt forró; előfordult, hogy kifejezetten hűvöskés volt az idő, kiváltképp reggelente. Nem gondoltam volna, hogy hiányozni fog a pulóver...Vettem hát szép marokkói kendőt, mindennek van jó oldala is.
Kicsit félve szerveztem az arab vacsorát, hiszen 4-5 napig ilyesmin éltem, féltem, hogy így telítődve nem tudom majd igazán értékelni a vacsorát, de hál' istennek tévedtem. Megint nagyszerű vacsorát kerítettünk a barátaimmal, igazi élmény volt végigenni az arab ételeket "magyar tolmácsolásban" is. Egyébként volt előnye is, természetesen ennek az útnak, hiszen autentikus élményben volt részem, és szereztem egy jó összehasonlítási alapot ("Most minden vacsora előtt elvisz az adott helyre a férjed"- kérdezte valaki, "Jó is lenne!"), és nem mellesleg alaposan feltankoltam friss marokkói fűszerekből. Elképesztő volt a résztvevők lelkesedése is, ami odáig ment, hogy egy barátném nem elégedett meg az arabkonyha.lap.hu- n talált sima petrezselyem ill. padlizsánsaláta elnevezéssel, és egy arab szótár segítségével nevet kreált a finomságoknak. Így lett a petrezselyemsaláta Assli Akhdar, azaz "eredeti zöld", a joghurtos padlizsán pedig Hadid Bamafsegy, azaz "bíbor vas". A tapasztalat tehát az, hogy csak kell egy eredeti ötlet, és sokaknak megindul a fantáziája, kreativitása, de erre még a végén egy gondolat erejéig visszatérek. most foglalkozzunk magával a vacsorával!
A mellékelt étlapból, gondolom. látszik, hogy megint nem kis kihívásnak néztünk elébe: 10 féle fogás megkóstolása állt előttünk, és mindannyian lelkesen végtunk neki a kalandnak. ha fotóról esetleg nem jól látszana, inkább leírom, miket ettünk:
Előételek:
- Articsókás humusz és sima humusz pitával
- Assli akhdar
- Hadid Bamafsegy (mindkettőt lsd. fenn)
- Kebab fokhagymás-joghurtos szósszal
Leves:
Palesztin csicseriborsó leves, a'la "fekete szemű menyecske"
Főételek:
- Marokkói citromos-mandulás csirke
- Marokkói hagymás-olivás borjú (mindkettő elvileg tajin, csak nem eredeti edényben)
- Sáfrányos kusz-kusz
- Damaszkuszi muszaka
(és akit ez még nem kusz-ált össze, pita)
Desszert:
- Umm Ali - tejes,remegős finomság
- Baklava - mézes,cuppogós ugyanaz
- Mentatea
(megjegyzés: milyen szépen elvannak ezek a különféle arab dolgok így egy étlapon)
Nos, állíthatom, nemcsak jól hangzik, de jó volt enni is!
A humuszok közül az articsókásat szavaztuk meg jobbnak, és a két meglepetés saláta valóban meglepően finom volt. Eddig nem is jutott eszembe petrezselyemből salátát készíteni, holott a mi konyhánknak is elengedhetetlen alapanyaga. A joghurtos padlizsánból hagytunk a húsok mellé is, ott is megállta a helyét. A kebab-ot barátném itt sütötte frissen (ez is a már említett török hentestől van!), és el kell ismernem jól tette, mert pillanatok alatt megsült, és így frissen volt ütős (pláne a fokhagymás joghurttal). Az előételek mellé marokkói képeket nézegettünk, és...
igen, most kell bevallanom a bakikat, jobb, ha mind a hármat egyszerre:
- a csomagolt pitát itthon nem hűtőbe, hanem a spájzban a szárítógép feletti meleg polcra tettem, ergo megpenészedett. Még jó, hogy más is hozott!
- a leves edényét nem ismertem, a szállító pedig az én indukciós főzőlapomat nem ismerte, és egyébként is képeket nézegettünk, ergo melegítéskor a csodafinom leves odakozmált, és nem volt másik, de megettük azért is!
- a sáfrányos kusz-kusz végül kurkumás lett, mert a mosogató mellett egy pohárkában ázó sáfrányomat a férjem (segítség képpen) kilöttyintette a lefolyóba, majd a poharat gondosan a mosogatógépbe helyezte, de volt kurkumám!
Szóval, térjünk vissza a levesre, ami a receptje és a füstös íz alatt sejlő ízei alapján bármikor ajánlható leveske, magyar ízlésnek is abszolút megfelel. Mi azt mondtuk rá, hogy így füstösen olyan autentikus, "arabos" (bocs, ha evvel valakit megsértek), mintha faszénen főztük volna (hát, szén az volt alatta).
A főételeknél azonban már figyeltem (kivéve a sáfrányra), és nem okoztak csalódást, még a férjemnek sem, aki elvileg látni se bírta a tajin-t és a répát, mert enyhén szólva telítődött vele Marokkóban. Eredeti "tajin"edény híján római tálban készítettem az ételeket, és teljesen eredeti fűszerekkel. A tajin vagy tagine egyébként egy széles, kör alakú agyagedény, kúpos fedéllel, és a zöldséges-fűszeres hús kvázi a saját gőzében párolódik meg benne. Készítik bárányból, borjúból, csirkéből, jellemzően egy-két hozzávalóval, azaz lehet narancsos-diós, répás-hagymás, fügés-mandulás stb. Sütőben, fedett tálban remekül elkészíthető, mint az ábra mutatja. Marokkóban nem nagyon kaptunk körítést hozzá, legfeljebb kenyeret/pitát, mi most pitával és kusz-kusszal ettük, illetve a damszkuszi muszakával, ami húsmentes, padlizsánalapú zöldségkörítés.
És akkor jött...a Tenkes Kapitánya helyett Ali Anyja, alias Omm-Ali és Baklava némi mentatea kíséretében, hogy könnyebb legyen emészteni. Most mit mondja, mennyei volt mindkettő, mozdulni azonban nem nagyon tudtunk az asztal mellől,miután őket is rendesen megkóstolgattuk. Állítólag Omm-Ali függőséget okoz, de ezt csak azért nem tudtuk meg, mert a desszertre már kevés helyünk volt.
Átvonszoltuk magunkat a nappaliba a párnákra (úgy láttam az arabok is szívesen teszik ezt), és még megnéztük a Marokkóban rögzített hastáncosnős video-kat, hogy teljes legyen a kép és a hangulat. Az volt.
Folytatás: skandináv vacsora. Ez érdekes lesz, mert tapasztalatom csak az IKEA-ból van.
P.S:: a receptek tényleg jönnek hamarosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése